A miskolci Vasgyár neve hallatán legtöbben a kohókra, a gyárkéményekre, az LKM-re vagy épp a DIGÉP-re asszociálnak. Pedig a városrész története nemcsak az iparról szól. A gyár köré épült telep rövid idő alatt egy sajátos mikroközösséggé vált, ahol az emberek nem csak dolgoztak, hanem éltek is. Mivel a gyári munkások a szélrózsa minden irányából érkezve telepedtek meg a gyári kolóniákban, így hitük is szerteágazó volt, ennek pedig három, egyaránt különleges épület állít emléket: a római katolikus, a református és az evangélikus templom.
Bár a három „istenháza” különböző időben épült, mégis ugyanannak a történetnek a részei, amelyen keresztül végig lehet követni a vasgyári közösség növekedését, összefogását és kitartását.
A gyár árnyékában születő város
A diósgyőri vasgyár építése 1868-ban kezdődött meg. A gyár mellett kialakított munkástelepet – korabeli nevén gyarmatot – a Monarchia egyik mintatelepének tartották, ahol az egyazon architektúrával épülő lakóházak mellett iskolák, üzletek, kórház és különböző közösségi épületek szolgálták az itt élőket. A cél egy idő után egyértelmű volt: mindent helyben megteremteni a munkásoknak, hogy csak a legszükségesebb esetben kelljen kimozdulni az anyatelepülésnek számító Diósgyőrbe, vagy épp Miskolcra.
A fejlődő telep vallási élete azonban sokáig e két településhez kötődött. A híveknek jelentős távolságot kellett megtenniük – sok esetben gyalog – az istentiszteletekért, misékért, ezért a századfordulóra egyre sürgetőbbé vált saját templomok építése, ahol ekkor már a katolikusok, a reformátusok és az evangélikusok tették ki a lakosság több mint kilencven százalékát (1910-ben ez az arány 93,7 százalék volt).
A vörös téglák katedrálisa
A három felekezet közül magasan a legnagyobb arányban (74,8 százalék volt 1910-ben) a római katolikusok voltak jelen, így elsőként az ő templomuk készült el. Az építés gondolata már az 1890-es években megszületett, a munkálatok azonban csak 1905-ben kezdődhettek meg annak ellenére, hogy a gyár vezetése kiemelten támogatta az építkezést. Az épületet végül 1908 októberében szentelte fel Szmrecsányi Lajos segédpüspök, önálló plébániává pedig öt évvel később vált.
A magaslatra épített templom ma is a Vasgyár egyik legszebb épülete. Vörös téglás homlokzata tökéletesen illeszkedik a kolónia építészeti világába. Tömegében neogótikus, részleteiben neoromán stílusú, karcsú tornya és rózsaablakai már messziről felismerhetővé teszik.
Külön érdekesség, hogy az építkezésben számos vasgyári munkás is részt vett. A templom így nemcsak vallási központként, hanem a helyi közösség összefogásának jelképeként is szolgált. Több mint száz évvel később, 2015 és 2016 között jelentős felújításon esett át.
Ahol a háború közbeszólt
A református hívek (kiknek aránya 1910-ben 10,9 százalék volt) kezdetben egy iskolaépületben kialakított imateremben tartották istentiszteleteiket. Saját templomuk építését már az első világháború előtt tervezték, és jelentős összeget is összegyűjtöttek rá.
A háború azonban elsöpörte az addigi erőfeszítéseket. Az összegyűjtött vagyon elértéktelenedett, így a tervek sokáig csak papíron léteztek. A húszas évek közepére azonban újra sikerült előteremteni a szükséges pénzt a hívek, a nőegylet, a gyár és az állam segítségével.
Az építkezés 1926-ban kezdődött, a templom pedig 1928-ra készült el, Almási Balogh Lóránd tervei alapján.
A református templom eltér a másik két vasgyári templomtól. Vakolt homlokzata, valamint szecessziós és neobarokk elemei egyedi megjelenést kölcsönöznek neki. Az épület történetét később szerkezeti problémák is nehezítették: 1956-ban beomlott a tetőszerkezet, majd további javításokra volt szükség. A teljes helyreállítás a hetvenes évek végére fejeződött be.
Az „Erős vár” temploma
A vasgyári evangélikus gyülekezet (1910-ben 7,9 százalék) hosszú ideig a miskolci belvárosi templomba járt, majd a helyi iskolában tartotta összejöveteleit. A saját templom felépítésének ügyét az 1910-ben létrejött Evangélikus Nőegylet karolta fel, amely rendezvényekkel és gyűjtésekkel teremtette elő az építkezéshez szükséges pénzt.
A megvalósítást itt ugyancsak hátráltatta az első világháború utáni pénzromlás, sőt a gyülekezet megtakarításainak egy része is elveszett egy sikkasztás miatt, mindezek ellenére nem mondtak le a tervről.
A Sándy Gyula által tervezett templom alapkövét 1935-ben tették le, felszentelésére pedig 1938-ban került sor. Az épület vörös téglás, görög kereszt alaprajzú és különleges, várszerű megjelenésű. Tervezőjét a diósgyőri vár bástyái ihlették, miközben a bejárat fölötti felirat – „Erős vár a mi Istenünk” – Luther tanításaira utal, amelyet a tervezők igyekeztek szó szerint értelmezni.
A második világháború során a templom megsérült, egyik harangját pedig hadi célokra rekvirálták. A károkat a háború után helyreállították, az épület pedig ma is a vasgyári evangélikus közösség otthona.
Három torony, egy történet
A Vasgyár saját „szentháromsága” több mint egy évszázada őrködik a kolónia felett. A három templom különböző hitet és különböző építészeti világot képvisel, mégis ugyanannak a közösségnek az emlékművei. Együtt alkotják azt a városképi és történeti örökséget, amely nélkül ma már elképzelhetetlen lenne akár az egykori gyári kolónia területe, akár Miskolc. Miközben a Vasgyár múltjának számos emléke eltűnt vagy háttérbe szorult, e három templom ma is látható bizonyítéka annak, hogy a városrész múltja jóval több egy egyszerű ipartelep történeténél.
Nagy Attila
