Városunk kiemelkedő társasági eseménye a XVI. Miskolci Nemzeti Estély, amelyet idén az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulója alkalmából rendezett meg kedd este a Zenepalota Bartók termében, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) Miskolci csoportja és az Eszmék és Értékek Alapítvány. Az estélyen emlékeztek és emlékeztettek a forradalmárok, a dicső hősök áldozatvállalására, valamint hangsúlyozták, hogy Miskolc a szabadságharc idején is helyt állt, sőt élen járt. Ezenkívül a kárpátaljai magyarság helyzetére fókuszáltak.
Rangos társadalmi és civil díj
A rendezvényen adták át a város egyik legkiemelkedőbb társadalmi, civil elismerését, a 2005-ben alapított Kartal-Veczán-díjat, amelyet mindig neves miskolci vagy miskolci kötődésű határon túli közéleti személyeknek ítél oda a KÉSZ Miskolci csoportja, az Eszmék és Értékek Alapítvány, valamint egy bizottság. A díjazottak közéleti szerepvállalásuk, keresztény és nemzeti szemléletű értékrendjük, példamutató életútjuk érdeméért kapják a kitüntetést.
A két neves, miskolci lelkészről – Kartal Ernő katolikus pap, minorita szerzetes, a rend magyar tartományfőnökéről és Veczán Pál evangélikus esperesről – elnevezett és arcképüket ábrázoló díjat immár 15. alkalommal nyújtották át, ezúttal Kiss Ákos Levente nyugalmazott osztályvezető főorvos, gyermeksebésznek, Miskolc díszpolgárának és Mankovits Tamás László iparművésznek, a Magyar a Magyarért Alapítvány elnökének.
Az alkalmat Juhász Ferenc atya, a KÉSZ egyházi elnöke, a Mindszenti templom esperes-plébánosa, az Egri Főegyházmegye pasztorális helynöke által vezetett közös imádsággal nyitották meg. Kifelé menet pedig a regisztrációs asztalnál a leégett Radostyáni református templom javára lehetett adakozni. Zenei műsorral a Miskolci Egressy Béni Zenei Alapfokú Művészeti Iskola növendékei, szavalattal a Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon tanulója közreműködött. Az Egressy Béni zeneiskola szakmai műhelyét Szuhánszkiné Ladócsy Erzsébet igazgató mutatta be.
Az eseményen részt vettek: Tóth-Szántai József polgármester, valamint a Civil Összefogás Fórum (CÖF), az Éltető Lélek Alapítvány képviselői és a KÉSZ Tiszaújvárosi Csoportja is.
Tisztelet az ’56-os hősöknek!
Több éves szünet után 2025-ben tartottunk ismét nemzeti estélyt és nagy örömömre szolgál, hogy újra együtt lehetünk. Vizsgáljuk meg, mi nekünk ma élőknek a feladatunk 1956 kapcsán, akik már csak örökségbe kaptuk a szabadságharcot! Úgy vélem, legfontosabb dolgunk emlékezni és emlékeztetni, hiszen – Jeney Edit újságíró nyomán – ez az örökség akkor gyarapodik, ha sokan részesednek belőle. A mai napon is fejet hajtunk mártírjaink előtt, és büszkén ünnepeljünk eleinket, akik évtizedes munkásságukkal hozzájárultak közösségünk fejlődéséhez. Teszik és tették ezt miskolciként, keresztényként és igaz magyarként, a legkiszolgáltatottabb nemzettársaik érdekében
– mondta köszöntőjében Menyhárt Szabolcs, a KÉSZ Miskolci Csoportjának elnöke, utalva a háború sújtotta Kárpátalján élő magyarok megsegítésére, különösképpen is a Rákóczi Szövetség tevékenységére.
Kiemelte, 1956 kiállásról, összekapcsolódásról, összekapaszkodásról és a közös küzdelemről szólt az akkori világ legerősebb katonai hatalma ellen. 70 év távlatából egyre kevesebb az élő szemtanú, aki átélte, megélte a forradalmat, ezért különös tisztelettel gondolnak az élő forradalmárokra. Azokra, akik egzisztenciájukat, és életüket kockáztatva álltak a nemes ügy mellé.
Fórum a Trianonban érintetteknek
Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke, az est díszvendége, a szövetség múltját és jelenét mutatta be.
- A ma csaknem 40 ezer tagot számláló Rákóczi Szövetség gyökerei egészen a rendszerváltásig nyúlnak vissza, mostani nevét 1989 márciusában kapta. A szövetség olyan asztaltársaságból indult, amelynek tagjai érintettek voltak a Benes-dekrétumokban foglaltak hatásaiban Trianon kapcsán. A szervezet célkitűzése pedig az volt, hogy a határon túl maradt magyarokról beszéljünk. Alapítója Czenthe Miklós, az Evangélikus Országos Levéltár korábbi igazgatója, aki a felvidéki kötődésű forradalmárt, Halzl Józsefet, a Magyar Villamos Művek Rt. vezérigazgatóját kérte fel elnöknek. Meghatározta a szervezet szellemiségét, hogy egy polgári értékrenddel bíró mérnökember állt az élére, aki képes volt stratégiában gondolkodni – idézte fel.
Elmondta, II. Rákóczi Ferenc névadó mellett - aki a Rákóczi-szabadságharc 350. évfordulójára, illetve november 6-ai kassai újratemetésének 120. évfordulójára emlékeztet bennünket - Eszterházy János is a szövetség példaképe, akiről minden évben megemlékeznek és Eszterházy-díjat is adományoznak.
- A Rákóczi Szövetségnek két fontos célja van. Egyrészt, hogy a határon túli területeken a magyar családok a gyermekeiket magyar iskolába írathassák. Másrészt, hogy találkozási pontot biztosítson, és olyan programokat szervezzen a határon túli fiataloknak, amely az identitásukhoz, a magyarságukhoz és a kereszténységhez köti őket. Miskolcon öt-hat középiskolában és gimnáziumban van jelen a szövetség, Kárpát-medence szerte pedig 360 középiskolában. Rákóczi táborainkban (például Sátoraljaújhelyen) 20 ezer fiatalt fogadtunk 30 országból, többek között kárpátaljaiakat és ukrajnai családokat, idén pedig több megemlékezést, valamint Rákóczi-zarándoklatot is szervezünk – sorolta a Rákóczi Szövetség elnöke.
Mások életében is nyomot hagyott
Ezt követően rátértek a Kartal-Veczán-díjak átadására, amelyeket Veczán Pálné, Juhász Ferenc atya és Menyhárt Szabolcs nyújtott át. Kiss Ákos Levente nyugalmazott osztályvezető főorvos, gyermeksebész a kitüntetést a miskolci gyermeksebészetet meghatározó, iskolateremtő munkássága, valamint a gyermekek gyógyítása érdekében határon innen és túl végzett, több évtizedes lelkiismeretes és elhivatott szolgálata elismeréseként kapta.
Vannak emberek, akiknek az életművét nem csupán az elért eredmények, a betöltött tisztségek, vagy a szakmai sikerek határozzák meg, hanem az az emberi, erkölcsi örökségük, amit maguk után hagynak. Akik példát mutatnak és tudást adnak tovább, értéket teremtenek és utat is tudnak mutatni. Személy szerint szerencsés vagyok, hogy megismerhettem Dr. Kiss Ákos Leventét és mind a mai napig együtt dolgozhatunk. Évtizedeken keresztül nemcsak betegeket gyógyított, hanem szakmai közösséget is formált és munkája mások életében is folytatódik. Szakmai tekintélye nem kitüntetésekből, vagy korából fakadt, hanem a felkészültségéből, munkájából és abból a bizalomból, amelyet kollégáiban ébresztett.
- fogalmazott méltatásában a díjazott tanítványa, Papp János, a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Központi Kórház Gyermeksebészeti, Traumatológiai és Égési Osztályának osztályvezető főorvosa, a Magyar és Európai Gyermeksebész Társaság tagja.
A szaktudás kevés szakralitás nélkül
Az életem során számos alkalommal számot kellett adnom a hitemről. Számomra mindig sokat jelentett, hogy vastagnyakú kálvinista vagyok, azért, mert ez olyan értékrendet adott, ami meghatározta az életemet. Fontos tartozni valahová, egy jó közösséghez. Talán a keresztény közösséghez való kötődés is az oka, hogy soha nem hagytam el Miskolcot, noha többször csábítottak Budapestre vezető pozícióba.
- árulta el Kiss Ákos Levente nyugalmazott osztályvezető főorvos, gyermeksebész.
Kiemelte, több mint 60 évet dolgozott egy munkahelyen, a gyermekosztályon és leginkább óvodásokkal foglalkozott.
Már egyből egyetem után elvarázsolt a gyógyítás csodája és lubickoltam az orvoslás szépségeiben, sőt erőforrás volt számomra. Nem vágytam semmilyen elismerésre, címre, mert én többre vágytam: jó orvos akartam lenni, aki minden szempontból a legjobbak közé tartozik. Egy idő után rájöttem, hogy az orvoslásban csupán a szakmai felkészültség kevés és pusztán annyira elég, hogy jó mesteremberré tegyen, mert az orvoslásnak része a szakralitás, hiszen Isten irányítja az orvos minden tevékenységét.
- magyarázta a díjazott és azt is megosztotta, hogy sokat imádkozott nehéz helyzetekben és az Úr fogta a kezét. Végül köszöntetet mondott feleségének és Pál apostolt idézte:
Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. (Tim.4,7)
A kárpátaljai magyarok segítője
A másik díjazott Mankovits Tamás László iparművész (grafikus, szobrász, belsőépítész) volt, aki a kárpátaljai magyarságért évtizedekig végzett áldozatos, önkéntes tevékenysége, valamint Miskolc és térsége művészeti és kulturális életének gazdagításában, közösségi értékeinek megőrzésében és gyarapításában végzett fáradhatatlan szervezőmunkája elismeréseként kapta a Kartal-Veczán-díjat.
A művészcsaládból származó, hajdúdorogi születésű, görögkatolikus iparművészt, aki a magyarországi rendszerváltás előmozdítója volt, Várhelyi Krisztina, az Éltető Lélek Alapítvány alapító tagja, a Miskolci Ars Sacra Fesztivál ötletgazda főszervezője méltatta.
Élete ezer szállal kötődik Észak-Magyarországhoz: Miskolchoz, Tokajhoz, ahol a Tokaji Nemzetközi Művésztelepet szervezi és Tiszakarádhoz, miközben munkássága az egész Kárpát-medencét felöleli. Páratlanul gazdag életmű áll mögötte. Mankovits Tamás olyan személy, akire Miskolc és a miskolciak büszkék lehetnek: iparművész, szerkesztő, volt diplomata, valamint a hazai népfőiskolai mozgalom meghatározó alakja. Tevékenységében és életében a magyarság, a közélet, a kultúra és a művészet elválaszthatatlanul összefonódik. 1988 járt először Kárpátalján, ahol azonnal megszerette a helyi magyar közösségeket. Elsők között volt, aki a magukra hagyott, nehéz sorsú kárpátaljai és moldvai csángó magyaroknak segítségére sietett.
- emlékeztett Várhelyi Krisztina és felhívta rá a figyelmet, hogy riporterként megörökítette az első kárpártaljai görögkatolikus papszentelést és bemutatta a szovjet hadsereg által elhurcolt kárpátaljai magyarok tragédiáját.
Hozzátette, 33 éve tart együttműködése és barátsága Mankovits Tamással, akinek alkotókedve töretlen, értékrendje szilárd és közösségteremtő egyéniség, a tettek embere. Több közös munkájuk közül a kárpátaljai Nagyszőlősön, a 3 méter magas kararai márvány Nagyboldogasszony-szobor létesítését emelte ki, amely Matl Péter munkácsi szobrászművész alkotása.
Tokajban folytatja a munkát
Nagyon köszönöm a megtisztelő elismerést mindenkinek, aki úgy gondolta, hogy megérdemlem ezt a díjat. Büszkeséggel tölt el, hiszen a KÉSZ alapítóját nagyon jól ismertem és Veczán Pál evangélikus esperest is. Az Egressy Béni zeneiskoláról pedig jutott az eszembe, hogy én csináltam a tábláját a névadó arcképével a kilencvenes években. Remélem, hogy a tevékenységemet egy darabig tudom folytatni! Tokajban még nagyon sok munkám van, hiszen a népfőiskola központját most adtuk át, illetve Makovecz Imre Nomád Nemzedék Házát szeretnénk átadni még az idén.
- ígérte Mankovits Tamás László iparművész.
(Külső borítókép: Kiss Ákos Levente díjazása a XVI. Miskolci Nemzeti Estélyen. Fotó: Detzky Anna)
