Hat forduló van hátra a labdarúgó NB I küzdelmeiből, vasárnap egy erős középcsapat érkezik a DVTK otthonába. Az dönthet a hazaiak javára, hogy a kiesés elől menekülve nagyobb motivációval léphetnek pályára? – kérdeztük a piros-fehérek vezetőedzőjétől, aki nem kertelt. – Mi az életünkért küzdünk, mindent megteszünk a bennmaradásért – fogalmazott Zoran Zekic. – Ugyanakkor ez a helyzet kétélű fegyver, mert nemcsak motivációt, hanem nyomást is jelent, amit el kell bírni. Ezért azt mondom, nem elég motiváltnak lenni, hanem okosan is kell játszani. A Paks viszont nyugodt lehet, mert gyakorlatilag bennmaradtak, a dobogó elérésére, és ezzel együtt a nemzetközi kupaszereplés kiharcolására viszont a papírforma szerint kevés az esélyük.
A szurkoló számolgat: hat forduló van hátra, maximum 18 pontot lehet szerezni. Az előző évek bajnoki végeredményeit nézve 35-40 ponttal már bent lehet maradni. A szakember azonban gyorsan figyelmeztet, mire kell helyezni a fókuszt. – Nem szeretek számolgatni, mindig is gyenge voltam matematikából. Különben is, jelenleg csak a következő mérkőzéssel szabad foglalkozni, azt kell megnyerni, mert anélkül szinte kilátástalan helyzetbe kerülünk.
Szenvedélyes, érzelmekkel teli szurkolói vannak a Diósgyőrnek, akik a tenyerükön hordozzák szeretett csapatukat, de nagyon tud fájni az is számukra, ha rosszul megy a csapatnak. Néhányan már NB II-t emlegetnek, de Zekicék nem fogják feladni. – Számomra a küzdelem a labdarúgás alapja; aki nem küzd, annak kár felvennie a mezt. Természetesen tiszteljük a klubot, a várost, a szurkolókat, és egészen az utolsó mérkőzés utolsó percéig mindent megteszünk a bennmaradásért.
S hogy mire tudnak építeni Diósgyőrben? – A labdarúgás csapatjáték, ha a 11 játékos igazi csapatot alkot, akkor nem összeadódik, hanem meghatványozódik az erejük. Ez ránk is igaz: amikor csapatként játszott a DVTK, akkor szép győzelmeket arattunk az FTC és a Fehérvár vendégeként. Adott a recept, vasárnap délután támadásban és védekezésben is egymást segítve kell játszani, és akkor továbbra is életben tudjuk tartani a reményeket.
