A vendéglátók szereztek vezetést, majd a vendégcsapat háromszor volt eredményes, végül a hajrában szépítettek a helyiek. A három ponttal így jó rajtot vett az élvonaltól tavasszal elbúcsúzott diósgyőri alakulat.
FC Nagykanizsa – DVTK 2–3 (1–1)
Nagykanizsa, 1000 néző. V.: Derdák (Máyer, Király).
FC Nagykanizsa: Gaál – Magyar M. (Puskás Zs., 80.), Stefan, Horváth M., Pintér M. (Jován, 80.) – Kovács B., Lőrincz A. – Varga D. (Ekker, 70.), Kapornai, Helesh (Lőrincz B., 62.) – Zsolnai. Vezetőedző: Jeney Gyula.
DVTK: Bánhegyi – Kiss L. (Farkas R., 75.), Szatmári, Bárdos, Tamás M. (Bokros, 65.) – Bényei (Kovalenko, 65.), Holdampf – Babinszky, Vass L., Molnár G. (Gálfi, 86.) – Borvető (Mucsányi, 86.). Vezetőedző: Takács Péter.
Gólszerzők: Kapornai (10.), Lőrincz B. (89.), ill. Babinszky (28.),
Molnár G. (76.), Borvető (83.).
Takács Péter vezetőedző így értékelt: – Nagyszerű érzés a győzelem, de ebbe picit beleöregedtem. Tudtuk, hogy ez lesz, lelkes csapattal találkozunk: kint volt a fél város, igazi futballünnepet teremtettek. A mérkőzés elején picit elaludtunk, a Nagykanizsa megszerezte a vezetést, így változtatnunk kellett, mert védőink folyamatos nyomás alatt voltak. A rövid passzos játékra készültünk, hibrid focit választottunk, az egyenlítő gólunkat egy hosszú passz hozta. A második félidő már rendben volt, átálltunk három védős rendszerre, amikor nálunk volt a labda. A távolságok már nem voltak nagyok a belső védők között. Átvettük a játék irányítását és nyertünk. A támadóinknak nyilván plusz dolog, hogy a góljaikkal hoztuk el a három pontot. A két kapott gólunk miatt nem vagyok boldog, nem így terveztük, éberebbnek kell lennünk. Teljesen normális, hogy mindenki dupla akarattal fog a Diósgyőr ellen játszani. Amit kértem, hogy véres mezeket akarok látni, megvalósult. A játékkal teljesen nem vagyok elégedett, viszont nagyon büszke vagyok a játékosainkra.
