Ha magunk alkalmazkodnánk hozzá, ha mi kezdeményeznénk, talán könnyebb lenne először szépen lassan megszokni, majd nagyobbat lépni. Ezzel szemben, amikor ellenállunk, akkor is belép az életünkbe. De előfordulhat, hogy sokszor sokkal fájdalmasabb módon. Vajon van-e egyáltalán rossz fordulat az életünkben? Lehetséges, hogy a nem tervezett, a váratlan fordulat nem is rossz? Tényleg minden változás – változtatás alapvetően jó, csak ki kell várni türelmesen?
Gondoljuk végig, visszatekintve milyen események hoztak valami újat, újszerűt, átgondolnivalót az életünkbe! Hányszor költöztünk, kerültünk új emberek közé, váltottunk munkahelyet, esetleg országot is, ahol éltünk. Eleinte nehézkes volt, talán bosszantó is? Hamar megszoktuk a váltás adta új helyzeteket, vagy tovább tartott, netán fel is adtuk idő előtt? A legnagyobb, a legjelentőségteljesebb változásokat akkor érezzük legtöbbször, amikor párkapcsolatba lépünk vagy felbontjuk azt. Az esküvő, az elköteleződés új szerepeket hoz a mindennapjainkba. A házastárs, a szülő szerepe sokszor kiszorítja azt, kik is vagyunk valójában, és a változás így vagy úgy, de fájdalmasabb, ha ezek bomlani kezdenek. Ha a szívünkre tesszük a kezünket, a hatalmas változásokat mindig visszafelé tudjuk megérteni, és talán elfogadni is. Ezzel együtt azt is kijelenthetjük még, hogy a pozitív fordulatok a legtöbb esetben visszavezethetők a múltbéli döntések sorozatára. Azok egymásra épült következményeire. Sokan mégis ellenállnak, és halogatják egy – egy lépés megtételét, pedig igaz, hogy aki megízleli a változás adta szabadságot, később már könnyebben hoz merészebb döntéseket is.
Amikor olyan jelentőségteljes lépéseket hozunk, melyekkel változást idézünk elő az életünkben, fejlődünk, új dolgokat is tanulunk. A személyes növekedésünket az is elősegíti, ha a kellemetlen helyzetekből levonjuk a következtetéseket, és a következő alkalommal már másként lépünk. A gyakori lépések megkönnyítik a helyzetünket, hogy új környezethez, emberekhez alkalmazkodjunk. Ezek pedig hozzájárulnak ahhoz, hogy sokkal könnyebben cselekedjünk ijedtség nélkül, ha külső változás lép az életünkbe.
Milyen területeken szeretnénk fejlődni mindannyian? A pénzügyek, az állásunk, a beosztásunk, az emberi kapcsolataink, a párunk, az otthonunk és még sorolhatnánk. Egyik sem fog sosem magától megjavulni. Ahhoz, hogy bármi is történjen, nekünk kell lépéseket tennünk. Ehhez az értékrendünket érdemes felülvizsgálni, más szemszögből is rátekinteni a dolgokra. Számtalanszor azért adjuk fel idő előtt ezt, mert túl nehéznek, fájdalmasnak érezzük a változást, pedig apró lépésenként lehet, messzebbre jutnánk. Minden apró mozdulat egy mérföldkő az életünkben, ahonnan néhány dolog másként lesz azután. Egy fejezet lezárul, és nyílik egy másik, ami másféle. Ha mindig ugyanazt csináljuk, akkor igaz, hogy kiszámítható és tervezhető, de először unalmas, később veszélyes is lehet, hiszen pont a rugalmasság kerül ki az életünkből. Ezáltal mi magunk adunk lehetőséget az életnek, hogy helyettünk döntsön és késztessen bennünket a változásra, de immár kívülről.
