Fontosnak tartom a munkát és a társas kapcsolatokat, de úgy érzem, túl lett hangsúlyozva – magyarázta Csutak Gergely pszichológus. – Önmagunkkal és a közvetlen környezetünkben élőkkel legalább annyit kéne foglalkoznunk, mint amennyi időt szánunk az egzisztenciára, az utazásra és a társadalmi érintkezéseinkre. A másik fontos jelenség, hogy a „kétszemélyes” kapcsolat helyett ma már a „háromszemélyes” kapcsolat él az emberek tudatában a testüket illetően. A „kétszemélyes” azt jelenti, hogy létezik az egyén és a teste. Ez „háromszemélyessé” akkor válik, amikor az egyén bevonja az orvost vagy az orvostudományt is. Néha ez szükségszerű például balesetek, örökletes betegségek vagy fertőzések esetén, viszont amikor az életmódunkból fakad a betegség, akkor ez egy igen káros folyamatot eredményez: megjelenik a személytelenség a test és az egyén között, elkezdünk felelőtlenül bánni a testünkkel. Nem törődünk vele eleget, és nem úgy, ahogyan neki szüksége lenne rá. Ennek lettek következményei a szenvedélybetegségek, önveszélyeztető tevékenységek, illetve a rossz étkezési szokások. Az egyén ugyanis ezeket a viselkedéseket örömmel ruházza fel, miközben a teste szenved. Ha ezt két ember közötti kapcsolatra akarnánk lefordítani, szadizmusnak hívnánk. Sajnos a társadalomnak van egyfajta szemet hunyása ezzel kapcsolatban, a vírusnak viszont nincs.
– Ebben a témában meghatározó, hogy milyen kapcsolatban voltunk a szüleinkkel gyerekkorunkban. Ugyanis sok esetben ezt képezzük le a jelenben is. Egy elhanyagoló szülő-gyerek kapcsolattal a hátunk mögött nagyobb valószínűséggel hanyagoljuk majd el a szervezetünket.
– A testünkkel való kapcsolat zavarából krónikus betegségek lesznek. Be lehet vonni az orvost, aki gyógyszerekkel, műtétekkel fogja tudni kezelni ezeket, de mint látjuk, a most felbukkant vírussal az orvostudomány egyelőre nem tud mit kezdeni. Ennek hatására sokan elkezdtek vigyázni a testükre. Pár hónapja tehát másképp tekintenek rá, mint eddig: vitaminokat szednek és sportolnak. Szerintem a mozgásra való lustaság csak a testünkkel való rossz kapcsolat tünete. És nyilván van olyan csoportja is az embereknek, akik a szervezetük rombolására erősítettek rá (fokozott cigaretta- vagy alkoholfogyasztás), hogy a lelki békéjét helyre tegye, hozzáteszem, ideiglenesen.
– A vírus nagyon keményen szembesít most minket azzal, hogy komoly problémáink vannak a testünkkel való viszonyunk tekintetében. A megoldást mindenki egyénileg fogja tudni megtalálni, hiszen általános tanácsot nem lehet adni ebben. Minden test ugyanis mást szeret: más sportágat, más életformát és természetesen más táplálékokat is. Érdemes böngészni az interneten, vagy meghallgatni szaktanácsadásokat, mert ötleteket meríthetünk ezekből, de végül úgyis az lesz a döntő, hogy mikor érezzük magunkat energiával telinek, egészségesnek, tünetmentesnek.
– Legfontosabb, hogy úgy figyeljünk a testünkre, mint a párunkra, mert akkor az igényeinek megfelelően teljesítjük kívánságait. Ezzel erősítjük a személyes kapcsolatunkat vele. Figyeljük tehát, hogy mitől nehezedünk el, már jól laktunk-e vagy sem egy-egy étkezés közben. Ugyanígy figyeljünk a sport- és egyéb tevékenységek közben is, hiszen van, akinek való a futás, másnak nem, és van, akinek jót tesz a kilenc óra alvás, másnak hét elég. Ha sikerül megértenünk a testünk reakcióit, előbb-utóbb megtaláljuk azt az ételt, életformát és mozgást, ami jól esik neki.
– A testnek fontos a törődés, ami nem keverendő össze azzal az aggódással, amikor valaki grammra beosztja a vitaminokat és a szénhidrátokat, s ha eltér egy kicsit is ettől, akkor már dühös és szorongó lesz. Igaz ez a vírusra is. Azt gondolom, hogy ha megvan a „kétszemélyes” kapcsolat a testünkkel, akkor ő – a megfelelő óvintézkedések betartása mellett – majd megküzd akár a Covid-19-cel is, mint ahogy ez sok embernél meg is történik, és rosszabb esetben is csak kis mértékben válik szükségessé a „harmadik” személy bevonása.
