Hajdu Viktorné Adrienn számos alkalommal próbálta már szebbé, könnyebbé tenni a rászorulók napjait. Volt, hogy gyűjtést szervezett a megyei kórház „kis lakói” számára, máskor maszkokat varrt, olyanok részére hirdetett jótékonysági kampányt, akik segítségre szorultak. Most „December nem telhet el mosoly nélkül” címen rendezvénysorozatba kezdett, melynek első állomásaként újra a kórházban fekvő beteg gyerekekhez és az árvaház lakóihoz látogatott: a civil kezdeményezés során összegyűjtött édességeket osztotta szét közöttük. Ezután a Bőcs Idősek Otthonában segített megszervezni egy erkélykoncertet, ahol Szécsi Viktória énekelt. Ezzel azonban nem ért véget a sorozat.
- Úgy gondolom, hogy ez az év kiemelten nehéz mindenkinek, de főleg azok számára, akik a covidos betegeket ápolják – mesélt a miértekről Hajdu Viktorné Adrienn, aki a Semmelweis Tagkórház vírusfertőzötteket ápoló osztályának dolgozói számára készült némi meglepetéssel.
- Ők az igazi hősök! Megérdemlik a figyelmet, hisz mindent félretéve harcolnak a betegek életéért.
Ezt a kampányt is a közösségi oldalán kezdte szervezni, ott indította útjára a kezdeményezést, amihez többen is csatlakoztak.
- Az akció első napjára a miskolci Cantin Étterem ajánlott fel nagyon szép – és biztosan finom – sültestálakat a legterheltebb egészségügyi dolgozók számára. Ezeket egy szabadnapos nővér vette át szombat délután, és vitte fel a megfelelő helyre, ahová mi már nem mehettünk.
A jótékonykodó anyuka megdöbbentő tapasztalatokról mesélt.
- A kórház udvarán különös érzés kerített hatalmába. Mi, civilek nagyon keveset érzékelünk abból a rideg világból, ahol folyamatos harc folyik a vírus ellen, ahol számos emberi élet a tét. Teljesen kihalt minden, egy-egy autó parkol csak, nincsenek járókelők. Mikor az egyik épület mögül feltűnt egy beöltözött egészségügyi dolgozó, kirázott a hideg. Nem tudom igazán szavakba önteni azt a furcsa, komor érzést.
Mindez még inkább megerősítette Hajdú Viktorné Adriennt, hogy a kórház dolgozói az igazi hősök ebben a szomorú történetben, akik megérdemlik, hogy odafigyeljenek az emberek a munkájukra; a hálát és a köszönetet.
- Köszönöm a Cantin Étteremnek a felajánlást, és előre minden olyan étteremnek, akik – az őket sújtó nehézségek ellenére – a jövőben csatlakoznak majd ehhez a kezdeményezéshez.
Bár a tavaszi időszakban élt egyfajta összefogás, valamiféle kiállás az egészségügyben tevékenykedők mellett, már azonban egyre kevésbé tapasztalható ilyesmi. Megszűnt az erkélyen tapsolás is, és sokkal kisebb számban születnek cikkek, riportok a témában.
A visszaérkező információk szerint a kórház dolgozóit meghatotta a figyelmesség, örültek hidegtálaknak. Az irány tehát jó, a fókuszon kellene talán állítani.
