Elsődleges, hogy a rendes szabadságon felül a dolgozó jogosult évenként 15 munkanap betegszabadságra. Amennyiben egy munkavállaló betegség miatt keresőképtelenné válik, amit kezelőorvosa is igazol, távolléti díja 70 százalékát kapja munkáltatójától a betegszabadság idejére. Ha a betegség ezt követően is fennáll, akkor jár a táppénz, aminek összegét több tényező befolyásolja.
Először is az a jövedelem határozza meg, amely után a biztosított társadalombiztosítási járulék megfizetésére kötelezett. A táppénz mértéke pedig a biztosításban töltött idő függvénye, valamint az esetleges kórházi ápolás tényétől is függ. A táppénz összegének megállapítását befolyásolja a táppénz megállapításánál figyelembe vehető maximális időszak.Ezek alapján kell megállapítani a táppénz alapját képező naptári napi jövedelmet, majd a jövedelemnek kell venni az irányadó százalékos mértékét, valamint figyelembe kell venni az egy napra járó táppénz maximális összegét is.
A táppénz mértéke, ha legalább 730 nap folyamatos biztosításban töltött idővel rendelkezik a biztosított, akkor a figyelembe vehető táppénz alapjának a 60%-a. Ha 730 napnál kevesebb a biztosításban töltött idő, akkor a figyelembe vehető táppénz alapjának az 50%-a a táppénz. Kórházi vagy egyéb fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás, ápolás esetén a táppénzalap 50%-a táppénz a biztosítási időtől függetlenül.
Amennyiben a dolgozó időközben munkahelyet váltott, a táppénz számításánál az előző munkáltatónál elért és bevallott jövedelmet már nem lehet figyelembe venni. Kivételt képez ez alól, ha 30 napon belül visszamegy a korábbi munkáltatójához, jogszabály szerint átalakult jogviszony alapján ismételten biztosítottá válik, vagy a munkaviszonya jogutódlással szűnt meg.
dr. Strassburger Gyula
ügyvéd
