A CineFest Otthonunk Miskolc programjában mutatták be hétfőn a Sekai! Nippon Ikitai-hito Ouendan című japán alkotást, amely a miskolci lány és nagyapja rendkívüli kalandokkal megtűzdelt utazását dokumentálta és tárta most a filmfesztivál közönsége elé.
A filmbemutatón a Miskolc Televízió kérdésére a nagyapa, Nagy József judo edző egyebek mellett elmondta, annyi minden történt velük Japánban és olyan helyekre is eljutottak, ahová más Japánba látogató turisták talán be sem mehettek volna.
- Végül is mi nem turisták voltunk, hanem a főszereplői a „Japánba akarok menni!” (Nippon ni ikitai!) televíziós műsor egyik epizódjának. Ez egy nagyon érdekes és nagy nézettségű műsor Japánban. A stáb szervezésének köszönhetően a megérkezésünket követő első forgatási napon elmentünk abba a tokiói templomba, ahol Kano Jigoro a judo alapját megteremtette – mesélte.
Az élmény nagy hatással volt rájuk, mint judosokra, hiszen Jigoro, aki 1870-ben költözött az apjával Tokióba, itt kezdte el kifejleszteni a saját judo gyakorlatait a jujutsu-ból.
- Számomra ez egy bakancslistás élmény volt, amire az ember úgy vágyik, hogy majd egyszer hátha teljesül. Hihetetlen volt az egész, eleinte alig hittem, hogy ez tényleg igaz, amikor megjött a papír, hogy most mehetünk és eltölthetünk két hetet Japánban. Lelkileg nekem nagyon nagy dolog volt, hogy elmehetek Japánba, a judo szülőhazájába, sőt, lesznek programok, amiket én szabhatok meg. Hát ez egy álom – részletezte Nagy József az élményt.
A nagypapa azt is elárulta, hogy Aishanak némileg más útiterve volt, más látnivalókkal, mint neki, de a japán vendéglátók végül minden kívánságot teljesítettek.
Megtudtuk, hogy az utazási és tv szereplési lehetőség úgy jött, hogy a japán TokioTV-nek sok országban van egy kis stábja, és ahol találnak a japán kultúrával kapcsolatos valamilyen dolgot, ez lehet a sport is, hiszen az is a kultúra része, akkor azt be akarják mutatni otthon. Ők láttak meg egy képes beszámolót Aisha lengyelországi judo versenyéről az interneten és ennek apropóján keresték meg a családot. A többi már történelem, illetve film, amiben bemutatják a magyar judo életet és a családot is.
- Igen, úgy kezdődött, hogy anya kirakott az Instára egy képet, hogy nyertem a zakopanei versenyen, és ezt meglátták a japán tévések. Valahogy kiderítették azt is, hogy a nagypapám az edzőm és ezt érdekesnek találták. Egyszer csak felhívtak, hogy lehet menni Japánba – vette át a szót Aisha, aki úgy mesélte el ezt a történetet, mintha csak egy átlagos keddi nap lett volna.
Először hitték is, meg nem is, de kiderült, ez a lehetőség bizony valós. A megbeszélt időben jött a stáb és felvételeket készítettek Aisha edzéséről és a hétköznapi tevékenységeiről.
- Egy kicsit izgultam a forgatás miatt, hogy mi lesz, hogy lesz, de mondták, hogy nem kell izgulni, mert hogyha elrontom a gyakorlatot, akkor újra tudják venni. Aztán követtek mindenhová, volt olyan is, amikor csak úgy szórakozásból voltunk valahol – emlékezett Aisha.
Az emlékekből pedig nincs hiány, Japánban voltak például egy Macskatemplomban is, ahol macskafigurák integetnek, és volt ott persze igazi macska is. A legnagyobb élmény az volt, hogy együtt edzhetett a japán judokákkal, akiktől egy átforgatást is megtanult, sőt, aztán elmentek együtt az új japán barátokkal fagyizni is.
