A Miskolci Ars Sacra Fesztivál egyik legkülönlegesebb programja minden évben a városi zarándoklat. Idén szeptember 14-én, vasárnap rendezték, amit a Szent Kereszt Felmagasztalása búcsú ünnepi szentmiséje koronázott meg a Mindszenti templomban, a Mindszent Karizma Közösség dicsőítő zenekara szolgálatával.
A gyalogos zarándokok imádkozva, énekelve járhatták be Miskolc több mint negyven templomát négy útvonalon, amelyek 17 órakor a Kálvárián találkoztak. A városi zarándoklat sikerét jelzi, hogy az esős idő ellenére is többen választották ezt a lehetőséget. Az egész napos gyaloglás után pedig ajándék fogadta őket Miskolc szakrális helyszínén.
Tavasztól misék a Kálvárián
A tavaly felújított stációk mellett, idén a Golgota-szoborcsoport pléh alakjai – Krisztus és a két lator - is megújultak. Takács István alkotását önkéntes felajánlásként Máger Ágnes fesztőművész, Miskolc díszpolgára restaurálta az ünnepi alkalomra, mint a III. Miskolci Ars Sacra Fesztivál képzőművészeti programjainak szervezője. A figurákat Kakuk Ferenc érseki irodaigazgató áldotta meg.
Ezt követően a Kálvária-kápolna búcsújának ünnepi szentmiséjét is bemutatta, az időjárás miatt most nem a Kálvária-dombon, hanem a Mindszenti templomban. Juhász Ferenc plébános pedig bejelentette, hogy a májustól szeptember közepéig terjedő nyári időszakban jövőre bevezetik újra a vasárnapi szentmiséket az immár szép környezettel rendelkező Kálvárián.
A „Kereszt” Isten műalkotása
„Mi pedig dicsekedjünk Urunk, Jézus Krisztus keresztjével, mert benne van üdvösségünk, életünk és feltámadásunk, mert általa van megváltásunk és szabadulásunk” – ismételte Kakuk Ferenc atya a Szent Kereszt Felmagasztalása búcsú kezdőénekének szövegét a szentmisén.
Majd felhívta rá a figyelmet, hogy a szent kereszt titkát az Ars Sacra Fesztivál keretén belül ünnepeljük, amikor a szépséget, a szentet és az Isten jeleit keressük a művészetben, az imádságban és közösségben.
„A kereszt nem más, mint a legnagyobb isteni műalkotás, a szeretet műve, amelyben Isten üdvösséget ajándékozott a világnak. Jézus szenvedett értünk, meghalt és feltámadt és már nem hagy el soha minket. Tehát a kereszt nemcsak teher, hanem szépség is” – hangsúlyozta.
Hozzátette, hogy erre emlékeztetnek a falra akasztott feszületek, vagy az út szélére kihelyezett keresztek is, amelyek nemcsak a szenvedés, a fájdalom, hanem a remény, a hűség és a szeretet jelei. Amikor keresztet vetünk, akkor mi is kifejezzük hűségünket, Krisztushoz tartozásunkat.
Nem magányos küldetés
„Ahogyan Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is fölemeltetnie, hogy aki, hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy, aki hisz benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn. 3,14-16) – idézte az atya azt a párbeszédet, amikor Jézus Nikodémussal beszélgetett.
Elmagyarázta, hogy felmagasztalni a keresztet nem pusztán azt jelenti, hogy egy tárgyat felemelünk a magasba. Hanem, hogy felismerjük, életünk értelme Krisztus Jézusban van.
„Ez egy életprogram, ami arra hív bennünket is, hogy mindennapi életünkben fölemeljük, vagyis vállaljuk a saját keresztünket és szeretettel hordozzuk. Krisztus szeretetében akarjunk élni és halni, emellett másoknak is reményt sugározzunk! A kereszt nem magányos, mert minden keresztünk mögött ott áll a Mennyei Atya szeretete. Mivel harmadnapra feltámasztotta Fiát, Krisztust, a mi keresztjeinkben is ott rejlik a feltámadás reménye” – foglalta össze.
Kiemelte, hogy a keresztben találkozunk a legmélyebb szeretettel, mert az mindent átölel. Amikor pedig segítünk mások keresztjét hordozni, akkor magasztaljuk föl igazán a keresztet.
„Ha a világ sötétsége el akar bennünket csüggeszteni, tudjunk mi is föltekinteni a keresztre és meglátni benne Isten örömhírét. Jézus mondta: „Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.”(Jn.12,32) – zárta szentbeszédét Kakuk Ferenc atya.
