A ’73-as rockfesztivál, az Edda és a P. Mobil óta Miskolcot szokás a rockzene fővárosaként emlegetni. Az acélváros-imázs, az ősrockos hagyomány máig él: sok zenekar például még mindig a lepusztult Vasgyár környékén próbál, ez majdnem kötelezi őket a keményebb hangzásra. Ha ma egy miskolci fiatal színpadra szeretne állni – a rapkultúra és a tehetségkutató műsorok ellentétes sugallatára – még mindig érdemes a gitár után nyúlni. Ezt bizonyította a Kocsonyafesztivál első napja is: három keményebb hangzású miskolci zenekar is hatalmas bulit csapott a főutcán.
Elsőként a Tisztakosz – ők gimnáziumi zenekarként indultak, de miután a középsuli után sem oszlottak fel, (mint általában szokás) egyre határozottabb arculat jellemzi őket. Társadalomkritikus szövegeik egészen egyediek, miközben hűek a rock hamisíthatatlan szelleméhez: filozofikus témák, epikus hangvétel, vállig érő hosszú haj, szigorúan sötét színvilág, macsó gitárszólók. Az a legizgalmasabb bennük, ahogy ezt a bőrdzsekis világot vegyíteni tudják a lazább, alternatívabb hatással, főleg a szövegek tekintetében. A Kiscsillag-feldolgozásuk is telitalálat volt.
Utána nem sokkal a Lies következett. Egy kevésbé kiforrott, de talán még fiatalabb tagokból álló miskolci együttes. Ők kifejezetten metálban utaznak; az őszinte, nyíltszívű örömzenés koncerthangulat közepette is, kőkemény riffeket és brutális gitárhangzást tettek le az asztalra. Hatalmas lelkesedés van bennük, és szó mi szó, jól bánnak a hangszereikkel is – a koncert végi Metallica „Best of” igazán emlékezetesre sikeredett.
A miskolci közérzésből
A kisebb, akusztikus színpadokon is játszottak miskolci kötődésű zenészek. Kocsonyafesztivál első napján volt látható, hallható Somody és Nikosz produkciója. Somody (Somody Áron) Miskolcon tanult a zenei konzervatóriumban, azóta pedig producerként dolgozik; már olyan előadókkal működött együtt, mint Azahriah, Veréb Tamás, Vavra Bence, Mehringer, Caramel vagy a Biebers. Örvendetes, hogy ilyen előadók is visszatalálnak Miskolcra a fesztivál apropóján.
A miskolci székhelyű előadók tekintetében pénteken a főműsorszám a Z!ENEMi volt. Az idén hétéves zenekar nagyon elcsípett valamit a miskolci közérzésből: erős és aktív közösség alakult ki körülöttük. Ők nemcsak a Kocsonyafesztiválon játszhatnak ilyen nézőszám előtt, ilyen kaliberű színpadon – a Barba Negrában például már többször is bizonyítottak, ezek közül egy alkalommal a világhírű Hollywood Undead előzenekaraként. (Hozzá kell tenni, hogy az eddig említett zenekarokkal ellentétben a Z-csapat már a középkorúak generációját erősíti.) A frontember, Juró a diósgyőri szurkolótábor keménymagjához tartozik, így érthető, honnan ered a zenekar rebellis, patrióta megszólalásmódja. Ők néhol egészen atipikus hangzásúak, nem igazán műfajhűek: váltogatják a klasszikusabb zenei elemeket az elektronikusabb megoldásokkal, a nu-metált a reggae-vel és a többi. Majdnem mindent kipróbálnak - a lényeg a lendület, és hogy „beszóljanak az arcnak”.
A pénteki napról még egy zenekart érdemes megemlíteni: a Backdoor People-t. Ez a csapat inkább Budapestre pozícionálja magát, de a dobosuk és a menedzserük miskolci. Imádnivaló ’70-es, ’80-as évekbeli zenét játszanak – a korai Illés- és LGT-dalok világára kell gondolni – kellő kifinomultsággal és lazasággal. Huszonéves fiatalok, akik nagyon tudnak zenélni, és egészen egyedi hangulatban csinálják. Reméljük, a későbbiekben is játszanak majd itt, és megőrzik a „miskolci szálat”.
Visszaköszön
Hogy miért érdemes megtartani? Példaként itt van egy maroknyi zenekar, akik kifejezetten Miskolcon építették fel a közönségüket és karrierjüket, és dalaikból is rendre visszaköszön a miskolci életérzés: Bíborszél, Ildi Rider, Sky Fanatic vagy a hobbizenész Áll-a-tok. Ők mindannyian főként Miskolcon ismertek, a városban szoktak koncertezni – ha játszanak is máshol, a legjobb formájukat biztosan itt hozzák, és ezért a közönségük is nagyon hálás. Ők is állandó hangulatfelelősei a kocsonyafesztiváloknak.
A fesztivál többi napján még volt zenekar Egerből (Hétéltű), Nyíregyházáról (NYC Acoustic), de kocsmafolk is Miskolcról (Pub Vatis). Persze így sem teljes a lista, még sok más helyi zenész színpadot kapott. Mondhatjuk tehát, hogy a Kocsonyafesztivál a régió zenei életének fontos központja: az országosan ismert nagy nevek mellett ugyanis a helyi zenészek is rendre lehetőséghez jutnak. Jó lenne, ha jövőre még több fiatal és tehetséges zenészt tudna delegálni a város a saját fesztiváljára.