Gáspár Tibor Kossuth-díjas színész volt a Miért pont Miskolc? magazinműsorunk vendége.
– Még nem szoktam meg ezt az új jelzőt. Nagyon jól esik az elismerés, főleg ha az ember úgy érzi, megtett érte mindent, de most még fáradt vagyok, nem tudtam igazán a helyére tenni – fogalmazott.
Gáspár Tibor pályájának meghatározó állomásaként beszélt a Miskolci Nemzeti Színházról, ahol az elmúlt években számos jelentős szerepet formált meg. Mint mondta, egy színész sorsát alapvetően befolyásolják a szakmai döntések.
– Nagyon fontos, hogy mikor, hova szerződik az ember, kik rendeznek ott, kik a társak. Ezek a döntések határozzák meg, hová jut el végül – mondta.
A művész hangsúlyozta: számára a színház lényege, hogy a jelenről szóljon, és valódi kapcsolatot teremtsen a nézőkkel. Ennek kapcsán Shakespeare Hamlet, dán királyfi gondolataot idézte, amely szerinte a művészet egyik legpontosabb meghatározása:
Tükröt tartani, mintegy a természetnek, felmutatni az erénynek önábrázatát, a gúnynak önképét, és maga az idő, a század tulajdon alakját és lenyomatát.
Úgy véli, a színház feladata nem feltétlenül a válaszadás, hanem a kérdések felvetése.
– Ha a néző magára ismer, ha kérdések születnek benne, akkor már létrejött a kapcsolat. Ez a színház dolga – fogalmazott.
Gáspár Tibor szerint a Kossuth-díj nem csupán személyes elismerés, hanem egy több mint négy évtizedes pálya összegzése is. Mint mondta, azért maradt Miskolcon, mert itt otthon érzi magát.
– Úgy érzem, itt szeretnek, és az ember ott szeret lenni, ahol szeretik – tette hozzá.
