Ha ma végigsétálunk a Széchenyi utca páros oldalán, a sűrűn beépített, zömmel eklektikus palotasorok között egy keskeny, de annál elegánsabb tér nyílik meg dél felé, amelynek végén − mint egy jól komponált festményen − ott magasodik az Avas zöldje és a református templom harangtornyával és ódon temetőjével. Az Erzsébet tér a város talán legszebb és legkülönösebb hangulatú szeglete, ám azt már kevesen tudják, hogy bő százharminc éve ezen a helyen malomkerék zakatolt, és cserzővargák áztatták a bőrt a Szinva vizében.
Az árvíz mint városrendező
Miskolc belvárosának képét az 1878-as nagy árvíz rajzolta át véglegesen. Miskolc történetének legnagyobb természeti katasztrófáját követően a városvezetés döntött. Az árvíz fő bűnöseinek a patakra épült malmokat kiáltották ki, amelyek gátolták a víz szabad folyását, így állandó veszélyt jelentettek az ekkor még szinte mindenhol fedetlenül folyó Szinva patakon. A tragédiából tanulva rendelet született a gátat képző malmok lebontására, ám a bürokrácia malmai – ellentétben a valódiakkal – lassan őröltek.
A mai tér helyén álló Pap-malom példának okáért még a rendelet megalkotását követően is hosszú évekig működött, a környékén terjengő szagok sem éppen egy világvárosi tér ígéretét hordozták, hiszen a patakparton cserzőmesterek dolgoztak. Végül 1891-ben győzött a városi grémium akarata, így a malom elbontásával helye lett az új közfürdőnek, és vele egy impozáns térnek, amely méltó reprezentánsa lehetett az árvizet relatíve gyorsan kiheverő, nagyvárosi terveket szövő Miskolcnak. Ám a város nem akarta a múltat végképp eltörölni, így az újonnan kialakított tér hivatalosan a Papmalom nevet viselte.
„A városnak legszebb köztere az Erzsébet-fürdő-tér. Három oldalon palotasorok zárják, negyedik oldalát a Szinva s az ennek partjánál emelkedő Avas zárja” – írta később lelkesen a korszak híres enciklopédiája, Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben, amely már új nevével illette a teret.
Egy építészeti csel
A tér kiépítése nem a Széchenyi utca felől, hanem a Szinva-partról indult. 1892-ben kezdték építeni az Erzsébet fürdő kupolás épületét, amely egy év alatt el is készült. Ezzel szemben húzták fel a város főjegyzője által építtetett Diószeghy-házat, ám a legenda szerint a tervezésbe egy apró hiba csúszott, ugyanis a két épület homlokzata nem lett teljesen párhuzamos.
Hogy a szemnek ez ne legyen bántó, a mérnökök cselhez folyamodtak: a lábazatok feltöltésével és a terep finom alakításával optikailag korrigálták a teret. Ez a tudatos „csalás” később a tér egyik legnagyobb értéke lett: a Széchenyi utca felől nézve a tér finoman szűkül, ami furcsa módon felerősíti a perspektívát, és nagyobbnak, monumentálisabbnak mutatja a háttérben magasodó Avast, mintha egy óriási látcsövön néznénk rá a város szimbólumára.
Az országban az első
A tér középpontjában 128 éve méltóságteljes alak tekint a Széchenyi utca felé. 1898-ban, a forradalom 50. évfordulóján, a korabeli híradások alapján mintegy húszezer ember – köztük az ország és a város prominens alakjai – jelenlétében avatták fel itt Kossuth Lajos szobrát, amely nem csupán egy emlékmű a sok közül: ez volt Magyarország legelső egész alakos köztéri Kossuth-szobra.
A történet pikantériája, hogy a tér közben felvette Erzsébet királyné nevét, így esett meg a történelem furcsa iróniája, hogy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik legnagyobb alakja azon a téren kapott helyet, amely az azt leverő Ferenc József imádott feleségének nevét viseli. Érdekesség, hogy a szobrot évtizedekig egy miskolci polgár, afféle névtelen jótevőként, minden március 15. előtt saját kezűleg tisztította meg, hogy az ünnepségre eredeti fényében ragyogjon.
Paloták és patikák
A tér körüli épületek mindegyike külön történetet mesél. Itt van rögtön az Arany Szarvas Gyógyszertár, amely 1897-ben költözött a Soltész Nagy Kálmán polgármester által építtetett ház földszintjére. A patika története azonban korábbra, egészen 1762-ig nyúlik vissza, neve pedig egy egri kanonoktól kapott cégérre utal, amely évtizedeken keresztül magasodott a gyógyszertár bejárata fölött, és annak mása látható ma is, holott a patika már hosszú évek óta nem üzemel.
A tér egy másik meghatározó épülete a Miskolci Akadémiai Bizottság székháza. Ha valaki alaposan szemügyre veszi a homlokzatán lévő nemzeti címert, felfedezhet egy apró hibát, a készítők ugyanis véletlenül felcserélték Dalmácia és Horvátország címerét. Az épület egykor a Kereskedelmi és Iparkamarának adott otthont, sőt 1920-ban még lengyel konzulátus is működött a falai között, ma pedig különböző tudományos konferenciák, műhelymunkák otthona.
A tér északi sarkán áll a Steinfeld-ház, ahol egykoron és ma is kávéház hívogatja a megfáradt vándorokat, pontosan ott, ahol egykor a Szirmay család kúriája magasodott.
A MAB székháza és a sarokház kötött álló Pataky–Argay-ház kétemeletes eklektikus épületét Pataky Sándor, a városi építési szakbizottságának elnöke építtette 1894-ben.
Érdekesség még a tér történetében, hogy 1893-ban, a régi Korona Szálloda elbontásakor komolyan felmerült, hogy annak helyén felépítenek egy „második” Erzsébet teret: egy, a fürdőtérhez hasonló tér kialakítását tervezték, amelyet három oldalról beépítettek volna, így a két nagyjából hasonló nagyságú teret a főutca szelte volna keresztül.
Karakter egy térben
A tér története elválaszthatatlan a Szinva pataktól. Volt idő, amikor a vizet – mintha túl akarnák kompenzálni a 19. század hibáit – teljesen lefedték, hogy a tér „összeérjen” az Avas aljával, egyben kiszolgálják az egyre növekvő gépkocsiforgalmat. 2010-ben azonban a város visszahozta a víz közelségét: egy szakaszon kibontották a patakot, amelyre egy kőhidat építettek, hogy valamelyest megmaradjon az összeköttetés az Avassal. A víz csobogása, az eklektikus paloták látványa, valamint a japáncseresznyék tavaszi virágzása együtt teszik ezt a helyet Miskolc egyik legkarakteresebb terévé. Egy olyan közterületté, amelyen pont olyan jó átkorzózni, mint száz évvel ezelőtt.
Nagy Attila
