Aki a belvárosban a Szemere és a Kandia utca sarkán sétál, talán fel sem figyel arra az elegáns, századfordulós épületre, amely ma is meghatározza a környék arculatát. Pedig a ház egykor fontos szerepet töltött be a város közéletében: ez volt a miskolci ügyvédi kamara székháza, falai között pedig hosszú időn át egy olyan ember tevékenykedett, akit kortársai egyszerűen csak „Miskolc bölcsének” neveztek. Ő volt Bizony Ákos.
Egy jogász ranglétrái
Bizony Ákos 1846-ban született Budapesten, de családja több generáción át Miskolchoz kötődött. Édesapja, Bizony Tamás szintén jogász volt, aki hivatali pályája során több városban szolgált, mielőtt ismét Miskolcra került. A fiatal Ákos középiskolai tanulmányait már itt végezte, majd Eperjesen és Budapesten tanulta ki a jogászmesterséget.
1869-ben közügyvédi, egy évvel később váltóügyvédi képesítést szerzett, majd – édesapjához hasonlóan – Miskolcra tért vissza, ahol ügyvédbojtárként kezdte pályáját. A város jogi életében hamar ismertté vált: amikor 1874-ben az ügyvédi egyleteket kamarákká szervezték át, a Miskolcon ilyen formában létrejött csoportosulás első titkárává választották.
1876-ban önálló ügyvédi irodát nyitott, és ugyanebben az évben a református egyházkerület ügyésze lett. Mint a város (el)ismert polgára, egyre több közéleti szerepet vállalt. Tagja volt többek között a Miskolczi Takarékpénztár, a Miskolczi Gőztéglagyár és a Villamos Vasút Rt. testületeinek, emellett több jótékonysági és közhasznú egylet munkájában is részt vett.
1902-ben a miskolci ügyvédi kamara elnökévé választották, tisztségét húsz éven át töltötte be úgy, hogy hét egymást követő ciklusban, minden alkalommal egyhangú szavazással kapott bizalmat. Ekkor már az új, reprezentatív kamarai székházban dolgozott, a Szemere és Kandia utca sarkán álló épületben. Szakmájának magas színvonalú művelését bizonyítja, hogy a kamara működéséről készített éves jelentéseit kortársai a klasszikus jogászi munka mintadarabjainak tartották.
A város újjáépítése
Bizony Ákos neve már az 1878-as nagy miskolci árvíz utáni újjáépítés idején is feltűnik a városi dokumentumokban. A városi építészeti bizottság tagjaként részt vett a helyreállítási munkákban, amikor a súlyos pusztítást követően a várost gyakorlatilag a romjaiból kellett újjáépíteni.
Az árvíz az egészségügyi ellátást biztosító épületeket is komolyan érintette, ezért új kórház építéséről döntöttek. A Csabai kapuban felépülő, 1900-ban átadott Erzsébet Közkórház – ma Semmelweis Kórház – létrehozásában Bizony Ákosnak is jelentős szerepe volt. Az intézmény akkoriban a régió egyik legmodernebb egészségügyi létesítményének számított.
A miniszterelnök legyőzése
A város közéletében betöltött szerepe politikai pályára vezette. 1901-ben a Függetlenségi és 48-as Párt programjával választották országgyűlési képviselővé, és egészen 1918-ig képviselte Miskolcot a parlamentben. Ebben az időszakban – csakúgy, mint ma – két választókerület működött a városban, ám a mai nyugat-kelet felosztás helyett észak-dél irányban osztotta ketté a várost, ahol a kerületek határát a Szinva patak jelentette.
Legemlékezetesebb választási küzdelme 1905-ben zajlott. Ekkor a kormánypárt úgy döntött, hogy a hivatalban lévő miniszterelnököt, a Szabadelvű Pártban politizáló Tisza Istvánt indítja Miskolc északi választókerületében, éppen Bizony Ákos ellenében. A választási kampány feszült hangulatban zajlott: Tisza érkezésekor a Gömöri pályaudvarnál és a Korona Szállónál is tüntetők fogadták, a rendőrségnek kellett rendet teremtenie. A szavazás napján a két párt híveit deszkakerítésekkel választották el egymástól, hogy elkerüljék az összetűzéseket.
Bizony Ákos végül 507 szavazat előnnyel győzte le a miniszterelnököt, a választási vereség után Tisza állítólag a „Megőrült az ország!” felkiáltással hagyta el Miskolcot.
„Miskolc bölcse”
Bizony Ákos azonban nemcsak országgyűlési képviselőként volt aktív. Virilisként – vagyis a legtöbb adót fizető polgárok egyikeként – a miskolci törvényhatósági bizottság ülésein is rendszeresen részt vett.
Tekintélyét jól mutatja, hogy pályája során felkínálták neki az igazságügyi miniszteri jelölést és a képviselőház elnöki tisztségét is, ő azonban inkább a város ügyeivel kívánt foglalkozni. Jelentős szerepet játszott abban a politikai munkában is, amely Miskolc törvényhatósági jogú várossá válásához vezetett. A hosszú előkészítés és politikai egyeztetés végül sikerrel járt: a város 1909. január 1-jén kapta meg ezt a rangot, amely lényegében a megyétől független közigazgatás lehetőségét jelentette. Kortársai ekkor már „Miskolc bölcsének” nevezték, utalva higgadt, mérlegelő stílusára és tekintélyére.
Bizony Ákos 1918-ban vonult vissza az országos politikától, ám a helyi ügyekkel élete végéig foglalkozott. 1922-ben hunyt el miskolci otthonában.
Nevét ma már csak egy kisebb hejőcsabai utca őrzi, ám a város jogásztársadalma ma is emlékezik rá: a róla elnevezett Bizony Ákos-díjat minden évben a város napján adják át.
Egykori kamarai székháza pedig ma is ott áll a Szemere és a Kandia utca sarkán, emlékeztetve arra a korszakra, amikor Miskolc közéletét olyan személyiségek formálták, mint a miskolci jogász, akinek nem azt volt a legfőbb érdeme, hogy legyőzte a miniszterelnököt.
Nagy Attila
