Gyakori, hogy rászoruló emberek, általában ingatlanuk átruházása ellenében, tartásuk biztosítására szerződést kötnek.
Tartási szerződés alapján, a tartásra kötelezett, a tartásra jogosult szükségleteinek megfelelő kielégítésére, a tartásra jogosult, vagyis eltartott, ellenérték teljesítésére köteles. A tartási szerződést írásba kell foglalni. Miután olvasónk esetében a tartás ingatlan átruházása fejében történik, a szerződést ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba vagy közjegyző által készített közokiratba kell foglalni.
A tartást nyújtó fél kötelezettségét a szerződésben kell rögzíteni, részletezni. Ez általában kiterjed a jogosult élelmezésére, gondozására, betegsége esetén ápolására és gyógyíttatására, halála esetén illő eltemettetésére, valamint a lakás takarítására, mosásra, esetleg a kert gondozására.
A tartást, a szerződésben foglaltak szerint, rendszeresen és folyamatosan kell biztosítani, a késedelem veszélyezteti a szerződés célját, a jogosult eltartását, és megrendítheti a kölcsönös bizalmat is.
Az eltartott a tartást csak személyesen veheti igénybe. Általában a kötelezett is személyesen köteles teljesíteni, de a felek ettől eltérően is megállapodhatnak. Az eltartónak és eltartottnak nem kell feltétlenül közös háztartásban élnie.
Amennyiben az eltartott a szerződés megkötésétől számított 2 évben belül meghal, és az örökhagyónak van kötelesrészre jogosult hozzátartozója (leszármazó, házastárs vagy szülő), akkor a tényleges tartás értékét meghaladó részt a kötelesrész alapjához hozzá kell számítani. Vagyis az eltartónak és a kötelesrészre jogosultnak el kell számolnia egymással.
dr. Strassburger Gyula ügyvéd
