A nagy múltú Hunyadi utca mára már kissé megkopott házai között áll egy sárgásbarna, aszimmetrikus homlokzatú épület. A tekinteteket errefelé inkább a Bartók tér vagy a Zenepalota vonzza, pedig a Hunyadi utca 8. szám alatt egy külön világ rejtőzik.
A kapu fölött Luther Márton szobra áll Bibliával a kezében, alatta pedig egy olyan udvar nyílik, amely több mint kétszáz éve őrzi a miskolci evangélikusság történetét.
A miskolci evangélikusság kezdetei
A miskolci evangélikus közösség története a 18. század előtt kezdődött, amikor a Felvidékről érkező német és szlovák családok, valamint a magyar nyelvet tanulni kívánó diákok egyre nagyobb számban telepedtek meg a városban. Vallási központjuk Miskolc mellett Arnót volt, ahol a Szirmay család támogatta a protestáns közösségeket.
A miskolci gyülekezet 1783-ban kapott engedélyt II. Józseftől önálló egyház alapítására és templom építésére. Akkoriban 371 család tartozott az evangélikus közösséghez: magyarok, szlovákok és németek együtt formálták a gyülekezetet. A mai Hunyadi János és Kis-Hunyad utca közötti telket előbb bérelték, később megvásárolták. Itt kezdődött el a Luther-udvar története.
A korai évek egyik legfontosabb támogatója a Radvánszky család volt. Radvánszky Ferenc mecénásként nemcsak az építkezést segítette, hanem az engedélyeztetésben és a szervezésben is komoly szerepet vállalt. A korábbi fakápolna helyén végül 1797-ben szentelték fel a templomot.
Templom tűzön-vízen át
A belső udvarban álló evangélikus templom ma is a város egyik különleges hangulatú szakrális épülete. Pedig a templom, és vele a gyülekezet élete korántsem volt nyugodt. 1817-ben villám csapott az épületbe. Tornya ekkor még nem volt, de a tetőszerkezet és a belső berendezés szinte teljesen elpusztult. Alig telt el néhány évtized, és az 1843-as nagy miskolci tűzvész újra súlyosan megrongálta az épületet.
A ma is látható torony végül 1863-ra készült el. Az építők ügyeltek arra, hogy a később emelt torony szervesen kapcsolódjon az eredeti templomtesthez. A torony elkészülte után Bochumból rendeltek harangokat. A korabeli sajtóhírek szerint, amikor helyükre emelték őket, Miskolc valamennyi harangja megszólalt.
Különös módon a két világháború idején sem olvasztották be a harangokat. Ennek prózai oka volt: kettő közülük nem hagyományos bronzból, hanem acélból készült, így kisebb értéket képviseltek a hadigazdálkodás számára.
A templomot 1878-ban az árvíz is elérte. Ekkor az egyházi könyvtár jelentős károkat szenvedett, de csodával határos módon számos liturgikus tárgy megmenekült.
A templom egyik legértékesebb műkincse ma is Székely Bertalan 1897-ben készült oltárképe, amely Krisztust ábrázolja az Olajfák hegyén. A festmény a templom fennállásának centenáriumára készült, amikor a gyülekezet a teljes belső teret megújította.
Iskola, könyvtár és papi lakások
A Luther-udvar soha nem csupán templomot jelentett. A két utca közötti hosszú telken fokozatosan egy komplett egyházi-nevelési központ alakult ki.
Az északi oldalon épült fel az iskola, amelyet 1808-ban gimnáziumi rangra emeltek. Az egyszerű, nyolctengelyes épület falán emléktábla emlékezett meg az iskola egykori diákjairól, többek között Herman Ottóról, Hunfalvy Pálról és Szemere Bertalanról is.
1864-ben készült el a parókia és az egyházi hivatal emeletes épülete. Emeletén papi lakások és a híres Teöreök-könyvtár kapott helyet, amely hosszú időn át Miskolc egyik legjelentősebb könyvgyűjteményének számított, és ma is egészen unikális élményt nyújt belépni a többszáz éves köteteket rejtő terem falai közé.
A földszinten tanári lakásokat és tantermeket alakítottak ki, így a Luther-udvar ekkorra már valódi szellemi központtá vált: egyszerre szolgálta a hitet, az oktatást és a közösségi életet.
Amikor felépült a Luther-ház
A tér arculata a 19. század végén változott meg véglegesen. Egy 1892-ben készült fényképen még földszintes ház, piac és elkerített templomkert látható ott, ahol ma a Luther-ház áll.
Az evangélikus egyház 1893-ban megvásárolta az úgynevezett Furman-féle házat és telket, majd döntés született egy nagy bérpalota felépítéséről. A terveket Knoblauch Richárd és Bende Ákos készítette, az építkezés 1895 és 1896 között zajlott.
A kétemeletes, „L” alaprajzú bérház végleg elválasztotta a templomkertet a piactól, kialakítva azt a belső teret, amelyet ma Luther-udvarként ismerünk.
A homlokzat ma is őrzi eredeti karakterét. A már emlegetett, kapu fölötti Luther Márton-szobrot 1933-ban, a reformátor születésének 450. évfordulóján helyezték el.
A Luther-ház egyszerre volt bérpalota, egyházi hivatal és közösségi tér. Falai között lakások, irodák és gyülekezeti helyiségek működtek, miközben a belvárosi evangélikusság gazdasági erejét is jelképezte.
Piac, emberpiac, szovjet emlékmű
A Luther-ház előtti tér sokáig piac volt, a két világháború között pedig „emberpiacként” is emlegették, ahol napszámosok vártak munkára.
1945 után szovjet emlékmű került ide, amelyet 1993-ban bontottak el. A mai Bartók tér már jóval csendesebb, virágosabb arcát mutatja.
Ma is különleges
A Luther-ház és a templom együttese ma is a miskolci evangélikusok egyik legfontosabb, egyben leghangulatosabb emléke.
Tűzvészek, árvizek, háborúk és politikai rendszerek váltották egymást körülötte, mégis megmaradt annak, aminek eredetileg szánták: egy vallási alapokon nyugvó közösségi térnek. Egy helynek, ahol megelevenedik Miskolc vallástörténetének egy különleges szeglete.
Nagy Attila
