A hagyományos júniusi megemlékezésen egyházi és világi vezetők, valamint a hitközség tagjai együtt hajtottak fejet a Holokauszt áldozatai előtt.
Deutsch Miklós, a Miskolci Zsidó Hitközség elnöke beszédében hangsúlyozta, hogy a Holokausztra nem pusztán statisztikai adatként, hanem emberi sorsok tragédiájaként kell emlékezni.
– A történelem nem számokból áll. A történelem emberekből áll, sorsokból, álmokból, családokból – fogalmazott.
Hozzátette: a nácik nem csupán embereket akartak megsemmisíteni, hanem egy egész nép kultúráját, hagyományait és jövőjét is el akarták törölni, mégis itt vannak a túlélők gyermekei, unokái és dédunokái, akik továbbviszik az emlékezetet.
Tóth-Szántai József, Miskolc polgármestere beszédében arról szólt, hogy a Holokauszt nem a haláltáborokkal kezdődött, hanem a gyűlöletet tápláló szavakkal és a kirekesztéssel. Kiemelte, hogy a város pótolhatatlan veszteséget szenvedett el a deportálások során, és a jelen generáció felelőssége, hogy ne engedje megismétlődni a múlt tragédiáit.
Mester Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség elnöke és a Mazsihisz alelnöke arra emlékeztetett, hogy a Holokauszt nem felfoghatatlan számokról, hanem emberekről szólt.
– Nem 600 ezer ismeretlen embert vittek el, hanem azokat, akikkel együtt nőttek fel, egy iskolába jártak, egy hivatalban dolgoztak. Nem valahonnan vitték el őket, hanem innen, ebből a városból, az utcákból, a mellettünk lévő házból – mondta.
Orosz Atanász görögkatolikus püspök hangsúlyozta, hogy a Holokauszt emléke nem merülhet feledésbe.
– Városunk nemcsak szegényebb lett azzal a több ezer innen eltűnt, elpusztított emberrel, hanem egy örök sebet hordoz – fogalmazott.
A megemlékezésen Nógrádi Gergely főkántor a Holokauszt idején született emlékdalt, valamint hagyományos zsidó gyászimákat adott elő. Mint elmondta, ezek az énekek a legnehezebb időkben is a túlélés és a remény üzenetét hordozták.
Juhász Roland országgyűlési képviselő beszédében arra figyelmeztetett, hogy a Holokauszt nem egyik napról a másikra történt.
– A fasizmust is emberek építették fel apró engedményekből, elnézett gyűlöletből, kimondatlan félelmekből – fogalmazott.
Markovics Zsolt főrabbi beszédében az emlékezés jelentőségéről szólt.
– Elfelejteni a holtakat olyan, mint másodszor megölni őket – idézte Elie Wiesel gondolatát, hozzátéve, hogy az emlékezésnek nem a gyűlöletről vagy a bosszúról kell szólnia, hanem a tiszteletről, a szeretetről és a közösség megőrzéséről.
A megemlékezés végén a résztvevők közösen mondtak imát az áldozatokért, majd főhajtással tisztelegtek a Holokauszt mártírjainak emléke előtt.
