A történet főszereplője Krisztina, akinek egyre sötétebbé válik a világa: a látása menthetetlen, miközben a boldogsága talán még megmenthető. Ehhez azonban nagy szüksége van fiára, Mátéra, akinek segítsége nélkül nem tudja berendezni új életét. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Máténak éppen gyereke születik, felesége pedig külföldre szeretne költözni.
Máté így két, egymással nehezen összeegyeztethető élet között őrlődik. Édesanyja egyre jobban ragaszkodik hozzá, ő pedig egyre erősebben kötődik saját új családjához. A helyzet szinte megoldhatatlannak tűnik, mégis mindannyian megpróbálnak megbirkózni vele.
A film után színpadra szólítottak látványtervezőt, zeneszerzőt és fővilágosítót is, végül Mayer Bernadette rendezővel és forgatókönyvíróval, Für Anikó, Vilmányi Benett, Hámori Ildikó és Znamenák István színművésszel, valamint Csepeli Eszter operatőrrel beszélgetett a moderátor.
Szó esett arról, hogy a Mommy Blue három díjat nyert Pekingben, ahol Vilmányi Benett képviselte a filmet. – Ott nagyon más volt a hangulat, mert az ázsiai közönség visszafogott volt, mégis sikerült megnyernünk őket – mondta, majd beszélt arról, milyen fontos volt számára, hogy megtalálja a határt fiú és apa között, hiszen mindkét szerepet el kellett játszania a filmben.
Átélte, amit megírt
Mayer Bernadette életében személyes háttere van a történetnek. – Tinédzser voltam, pontosan 16 éves, amikor az édesanyám, aki akkor 36 éves volt, tehát viszonylag fiatal, a cukorbetegség szövődményeként elvesztette a látását. Ez egy nagyon terhelt időszak volt, mivel én egyre inkább leválni szerettem volna, élni az életemet, ő pedig egyedülálló anya volt, és egyre jobban próbált érzelmileg is, hogy is mondjam, nem tudom máshogy kifejezni, belém kapaszkodni. És ez a kapaszkodás egy terhelt érzelmi dolgot szült bennem, mert nyilván egyszerre szakadt meg a szívem érte, és azt éreztem, hogy bármelyik pillanatban az életemet adnám az övéért, de ugyanakkor élt bennem egyfajta önzés, hogy menni akarok és megváltani a világot. És ez a kettő összekapaszkodott bennem, és tulajdonképpen ezt a nehéz időszakot és ezt a dinamikát szerettem volna ebből a történetből elmesélni – mondta a rendező, aki döbbenetét is elmesélte, amit a forgatás ideje alatt élt át. – Rákészültünk egy jelenetre, és Für Anikó éppen egy storyban volt. Közben már a kamera is beállt, jött a jelzés, hogy forog, lassan jöhet a tessék, amikor az utolsó sorokat befejezte. És amikor elhangzott a tessék, akkor Anikó mintha lekapcsolt volna az elméjében egy gombot, ami a látásért felelős. Tulajdonképpen pár másodperc alatt teljesen átalakult, és ő már egy nem látó ember volt – idézte fel a jelenetet a rendező.
Szerencse a szerencsétlenségben
A színművész a filmben megalkotott Krisztina szerepéig már szinte közelről tapasztalta meg, milyen az, amikor egy látó ember megvakul. – Férjem nagyon kedves gyerekkori barátja orvosi műhiba következtében veszítette el a látását. Egyébként szerepelt is a filmben, a látássérültek körének ő volt a vezetője. A színész szakma szempontjából jó, hogy ezt megtapasztalhattam, de emberileg inkább azt mondom, sajnos – összegzett Für Anikó.
Hámori Ildikó Krisztina édesanyját alakítja a filmben. – Most láttam először a filmet, és őszintén szólva a hatása alatt vagyok – mondta, majd beszélt arról, hogy tudja, ha az embernek hiányzik valamilyen érzékszerve, a többi felerősödik, hogy segítse őt.
Znamenák István Krisztina látássérült udvarlóját testesíti meg. – Arról a felkészülési időszakról szeretnék beszélni, amikor ezekkel a csodálatos emberekkel, akik nem látnak, időt töltöttünk, hogy megtanítsák nekünk, hogyan kell megismerni a világot szem nélkül. Egészen fantasztikus emberekről beszélünk, a humoruk pedig páratlan. Most nézve a filmet eszembe jutottak, és minden tiszteltem azoké, akik segítik őket – mondta, majd javasolta, a színművészek készítsenek minél több hangoskönyvet.
Meghatározó a kék, vagyis a blue
Csepeli Eszter szerint nagyon jól együtt lehetett működni a stábbal. – Valódi enjoy the ride volt a forgatás – mondta.
Végül fény derült a címválasztásra is. Mayer Bernadette elmondta, nagyon gyorsan kellett egy angol címet találni. – Felröppent ez a Mommy Blue kifejezés, és én nagyon megszerettem. Azért is, mert a blue szónak az angolban van egy áthallása egy melankólikus lelki állapotra, illetve a filmben szereplő festmény Farkas Istvántól kék színt ábrázol, ami tulajdonképpen egy hangsúlyos motívum.
Minden más magyar cím valahogy mindenáron próbálta összefoglalni a történetet a nem látással való áthallással, és ezektől egy picit úgy éreztem, hogy idegenkedem, ezért megszerettem a Mommy Blue-t, mert nem akarja rögtön elárulni a lényegét – mondta.
A filmet szeptember 6-án, vasárnap 17:30-tól a Tudomány és Technika Házának nagytermében ismétlik meg a 22. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon.
