Rajongásig szeretik a gyerekek a zenét, az együttlétet, és én is rajongásig szeretem őket
– mondta Csekéné Altrichter Judit, a zenekar vezetője arra a kérdésre, mi a titka a húsz éve működő Paramuzsikusoknak.
A Paramuzsikusok története közös ötletekkel és próbálkozásokkal, valamint a zene iránti lelkesedéssel kezdődött. A zenekarvezető újabb és újabb elképzelésekkel érkezik a tagokhoz, akikkel együtt gondolkodnak, kísérleteznek, csiszolják a dallamokat, míg végül megszületik a közös produkció.
Nekem támadnak ötleteim. Elmondom nekik, mit szeretnénk, mit lehetne megvalósítani, és megkérdezem, van-e hozzá kedvük. Megpróbáljuk, szépítünk rajta, ügyesítünk rajta, és aztán kialakul belőle a zene
– mesélt a közös munka öröméről Csekéné Altrichter Judit.
Minden hang számít, mindenki számít
A zenekar alapját a csengettyűk adják, de az évek során sokszínű zenei világgá fejlődött az együttes. A csengettyűk mellett szintetizátor, furulya és xilofon is megszólal, az ének pedig tovább gazdagítja a közös muzsikálást.
A csengettyűzés különleges élményt ad a zenekar tagjainak: mindenki egy-egy hangért felel.
Ha egy hangom van, és az az egy hang nem szól, akkor nem olyan a zene. Annak az egy hangnak ott kell lennie
– hangsúlyozta a zenekarvezető, aki szerint éppen ebben rejlik a közös muzsikálás egyik legszebb tanulsága: mindenki fontos, mindenkinek megvan a maga helye, és mindenki hozzájárul az egészhez.
Gyógypedagógusként különösen nagy öröm számára, amikor látja, milyen sokat fejlődnek a zenekar tagjai. Megható eredménynek tartja, hogy értelmileg akadályozott fiatalok két kézzel, több szólamban tanulnak szintetizátorozni, xilofonozni, vagy akár hagyományos furulyán, színes kottából játszani.
A zene, amely közösséget teremt
Csekéné Altrichter Judit számára a zene sokkal több, mint dallamok és hangok egymásutánja. Úgy véli, a muzsika mindenki számára terápiás erejű lehet.
A zene szerintem mindenkinek terápia. Annak, aki műveli, mert önmagát adja bele. Annak, aki hallgatja, mert elbűvöli. És minden ilyen kis együttesnek is, mert közösséget kovácsol
– mondta.
Jelenleg a felnőtt Paramuzsikusok ének- és zenekarának tizenkét tagja van, az ifjúsági együttes pedig szintén tizenkét fiatallal működik. Mindkét csoport hetente próbál, a hangszeres szólamok tagjai pedig sokszor otthon is nap mint nap gyakorolnak, hogy minél szebben szólalhassanak meg a közösen előadott darabok.
Népdaltól a reneszánsz dallamokig
A jubileumi hangverseny közönsége változatos zenei válogatást hallhatott. A műsorban népdalok, népdalfeldolgozások, népdalokra épülő könnyűzenei darabok, régi magyar táncok és reneszánsz dallamok is helyet kaptak.
A csengettyűk különleges hangzásukkal a klasszikus zene és a népzene világába is elkalauzolták a hallgatóságot, miközben a zenekar tagjai által kedvelt könnyűzenei művek is színesítették a repertoárt.
Húsz év közös munkája, sokak támogatásával
A Paramuzsikusok ének- és zenekar a miskolci EFOÉSZ, vagyis az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége helyi szervezetének fenntartásában működik. A működés költségeinek biztosításában a szervezet mellett a szülők és a zenekarvezető is részt vállalnak.
A két évtizedes történet mögött rengeteg munka, rendszeres gyakorlás és kitartás áll. A zenekari tagoknak a próbákon kívül is időt kell szánniuk a hangszeres felkészülésre, hiszen a közös produkció csak akkor szólalhat meg igazán szépen, ha mindenki hozzáteszi a maga tudását és szorgalmát.
Csekéné Altrichter Judit külön is köszönetet mondott a szülőknek, akik hosszú éveken át kitartóan támogatják gyermekeiket, rendszeresen elviszik őket a próbákra, és lehetőséget teremtenek számukra a zenélésre. Hálával gondolt azokra is, akik alapítótagként már a kezdetektől mellette álltak, és vele együtt indították útjára ezt a különleges közösséget.
