Petőfi Sándort rengetegen ismerik egy számmal a neve mögött. Például Petőfi 47, vagy 103, a zöldséges mellett. Ő ugyanis az a költő, akiről valószínűleg a legtöbb utcát nevezték el Magyarországon - Kossuth Lajossal a mai napig komoly harcot folytat az utcanevek frontján. Emellett pedig verseket is írt, sokaknak innen is beugorhat a nemzeti tudatú szabadságharcos költő alakja, akiknek olyan alkotások köthetőek a nevéhez, mint a János vitéz, a Szeptember végén, a Szabadság, szerelem, vagy épp az Anyám tyúkja.
Azonban maradjunk a helyiségnél: Petőfi ugyanis népmesei vándornak is beillett volna. Gyakran ment, mendegélt, és ha az Üveghegyen túlra nem is jutott el, hazánk történelmi területének szinte egészét bejárta gyalog, szekéren, sőt vasúton. És mint költő, nem csak Koltón írt, hanem számos településen papírra vetett verseket.
A Bölcsészettudományi Kutatóközpont (BTK) munkatársai különleges térképen szedték össze Petőfi Sándor születésének 200. évfordulójára, hogy a költő melyik műve melyik településen született. A BTK Katt(anj) a tudományra! honlapján nagyítható, többféle módon szűrhető térképeken tekinthetők meg a költő versei azok keletkezési helye szerint, valamint a Petőfiről elnevezett helynevek, utcák, terek és intézmények is - csak hogy a bevezetőnk ne lógjon a levegőben.
"A térképen szűrhetünk egy vagy több kötetre is, a városok feletti körök pedig azt mutatják, hol keletkeztek a kiválasztott kötet versei. A körök mérete az adott településhez kötődő keltezések számával arányos. Ha egerünket a kör fölé visszük, a pontos számot is megtekinthetjük, a körre kattintva pedig lenyílik a településhez kapcsolódó versek listája (kötet, cím vagy kezdősor, keletkezés helye, ideje)" - tájékoztat az oldal.
Két miskolci vers
A térkép szerint két verset is írt a vármegyeszékhelyen: nálunk születtek ugyanis az Alkony és a Keresztúton állok... című munkái. Íme!
---
Keresztúton állok...
Keresztúton állok,
Merre tartsak?
Ez kelet felé visz,
Az nyugatnak.
Akármerre megyek,
Mindegy nekem,
Mindenütt szomorú
Az életem.
Mért nem tudom, hol vár
A halál rám?
Hogy egyenesen azt
Választhatnám!
Miskolc, 1844. február
----
Alkony
Olyan a nap, mint a hervadt rózsa,
Lankadtan bocsátja le fejét;
Levelei, a halvány sugárok,
Bús mosollyal hullnak róla szét.
Néma, csendes a világ körűlem,
Távol szól csak egy kis estharang,
Távol s szépen, mintha égbül jönne
Vagy egy édes álomból e hang.
Hallgatom mély figyelemmel. Oh ez
Ábrándos hang jólesik nekem.
Tudj' isten, mit érzek, mit nem érzek,
Tudja isten, hol jár az eszem.
Diósgyőr, 1847. július 8.
Címlap: Madarász Viktor: Petőfi halála című festménye
