A megnyitón közreműködtek az Erkel Ferenc Zeneiskola növendékei, akik zenei előadásukkal finoman vezették fel a kiállítás hangulatát, valamint Tóth Lőrinc Ágoston egyetemista, aki verssel teremtett lírai ellenpontot a grafikai alkotások világához.
A vendégeket Majorszki András történész és antropológus köszöntötte, aki beszédében sok családi titkot árult el a művészről.
– Ádám az unokaöcsém, a nővérem gyermeke. Családunk Tokaj-Hegyaljáról származik, Ond településről, mely ma már Szerencs része. Képei betekintést nyújtanak családunk életébe – mondta, majd hozzátette, a művészre jellemző, hogy megvalósítja álmait. – Középiskolában épphogy átment rajzból, mert „alkotói válságot” élt át. A Miskolci Egyetem Kohómérnöki Karán végezte el az anyagmérnöki szakot, ezért lett a kiállítás címe Kohászbalett. Képein megjelennek a különböző kulturális hatások Itáliától Dániáig, amit bejárva és hazatérve, élményeiből épültünk mi, családtagok is – mondta Majorszki András.
Mint azt a művész a megnyitón lapunknak elárulta, most elsőként állították ki műveit galériai keretek között.
A falakon látható grafikák változatos tematikát és hangulatot vonultattak fel: groteszk figurák, hétköznapi jelenetekből kiragadott pillanatok, valamint szimbolikus alakok sorakoztak egymás mellett. A tárlat egyfajta vizuális naplóként is értelmezhető, amelyben a játékosság és az elgondolkodtató mélység egyszerre van jelen.
A megnyitóhoz kapcsolódóan Czibik Ádám személyes gondolatai is elhangzottak, amelyek bepillantást engedtek az alkotói háttérbe. A művész korábban így fogalmazott: „Már óvodás korban is kikapcsolódást és kellemes időtöltést jelentett számomra az, ha rajzolhattam… Ez az alkotás iránti vágy néha rajzolás, festés formájában, néha pedig zenélés formájában tört utat magának.”
Felidézte azt is, hogy egy hosszabb kihagyás után az egyetemi évei végén tért vissza intenzívebben a grafikához.
Czibik Ádám szerint az alkotás számára elsősorban játék: „Szerettem volna megjeleníteni a fantáziámban megszületett hangulatokat, alakokat, vagy helyzeteket” – mondta.
Inspirációi között a hétköznapi élet, filmek, dalszövegek, könyvek és beszélgetések egyaránt szerepelnek. Egy frappáns mondat, egy élethelyzet vagy egy közös hagyomány is képes nála képi formát ölteni. Mint hangsúlyozta, számára különösen fontos az a szemlélet, hogy „mindennap keresse a szépet mindenben és mindenkiben”, Bohumil Hrabal gondolatát idézve: „Az élet csodálatos, nem mintha tényleg az lenne, de én annak látom…”
A Kohászbalett című kiállítás a hónap végéig, február 28-ig látogatható az Ifjúsági Házban, hétköznapokon délelőtt 9 és este 6 óra között.
A megnyitó alapján egyértelműen kijelenthető: a tárlat nemcsak vizuális élményt nyújtott, hanem párbeszédre is hívta a közönséget – önmagunkkal és egymással egyaránt.