A különleges barlangok és a meleg víz olyan lehetőséget jelentettek, amelyhez hasonlót kevés helyen találhattak. A következő évtizedben pedig megszületett az a fürdőváros, amely már méltán lehetett regionális szintű turizmust építeni.
A Barlangfürdő létrejötte
A régi fürdőépületet 1939-ben bontották el, majd megkezdődött a korszerű termálfürdő kialakítása, miután a korszak sztárgeológusa, Pávai Vajna Ferenc sikeres hévízes kutatásokat végzett a környéken. A beruházás 1941-re készült el, és már akkor különleges építészeti megoldásokkal igyekeztek egyedivé tenni.
A fürdő kialakításában azonban nemcsak az újhullámos építészeti megoldások, hanem a múlt is jelen volt: a munkálatok során a tapolcai iszapból többszáz éves tölgyfa gerendákat és deszkákat emeltek ki, amelyek egy korábbi fürdőépület maradványai lehettek. Ezekből készültek a fürdő előterének bútorai.
A barlangrendszer pedig valóban fürdővé vált. A 30 Celsius-fok körüli termálvíz a természet által évezredek alatt kialakított járatokban olyan különleges környezetet teremtett, amelyhez hasonlót Európában is alig találni.
A fürdő fejlesztése ezzel azonban még nem ért véget, hiszen az elkövetkezendő évtizedek során többször átépítették és bővítették: az 1960-as és 1970-es években, majd az 1980-as években is jelentős munkálatok zajlottak, az 1998 és 2005 közötti rekonstrukció után pedig kialakult a ma ismert komplexum.
A Tavi-fürdőtől a strandig
A csónakázótó mellett 1938-ban adták át a Tavi-fürdőt, amelyet Szeghalmy Bálint, a Deszkatemplom tervezője álmodott meg. Fából készült, erdélyi motívumokkal díszített épülete rövid története ellenére a település egyik jelképe lett. A kör alakú belső folyosóról 32 kabin nyílt, és a fürdőépület évtizedeken át fogadta a vendégeket.
Bár az egykori strandfürdő régi épületei közül sok eltűnt, a Tavi-fürdő jellegzetes épületét a Barlangfürdő szabadtéri részén újraépítették. A szabadtéri strand története azonban még korábban kezdődött: 1923-ban megnyílt, majd 1937-ben 50 méteres sportuszodával bővített strandfürdő csakhamar a környék egyik legnépszerűbb strandjává vált.
Az 1980-as években már gyermekstrand is működött itt, amelyhez fahídon lehetett átsétálni. Miskolctapolca ekkorra már jóval több volt, mint egy egynapos fürdőhely: szállodák, éttermek, presszók és szórakozóhelyek sora várta az ide érkezőket.
Amikor Tapolca éjszaka is élt
A fürdőhely fénykora nemcsak a nappali fényben látszott: aki az 1970-es és 1980-as évek Miskolctapolcájára emlékszik, annak az Anna és a Juno szálló, az Éden, a Kisvadász vagy éppen a Sziget Presszó neve is ismerősen csenghet. A nappali fürdőzést este tánc, zene, randevúk és baráti beszélgetések követték.
A település egyszerre tudott üdülő-, fürdő-, kirándulóhely és szórakoztató központ lenni. Éppen ez a komplexitás adta az 1950-től már Miskolc városrészeként működő Tapolca különleges vonzerejét, amely látogatók tíz-, vagy épp százezreit csalogatta a környékre. Ám a rendszerváltás ezt a környéket is alaposan próbára tette.
A hanyatlás évei
1990-től Miskolc az iparvárosi mivoltának hanyatlásával maga is új utat keresett, a KGST piac elvesztésével pedig a helyi turizmus is lejtmenetbe került.
Tapolca látogatottsága visszaesett, és egymás után tűntek el azok a helyek, amelyekre egy generáció a mai napig édes nosztalgiával gondol vissza. Az Anna Szállót 1990-ben bontották le, noha már kész tervek voltak a felújítására. A tulajdonosváltásokkal és az épület adottságaival küzdő Juno szálló 2001-es bezárása máig megoldatlan probléma.
A legfájóbb – ám szerencsére ideiglenes – veszteségek egyike a strand bezárása volt. A létesítmény 2004-ben, 81 évnyi működés után húzta le a rolót.
Ebben az időszakban az is többször felmerült, hogy Miskolctapolca elszakadjon Miskolctól. 1990-ben, majd 2005-ben és 2008-ban is történtek erre irányuló kezdeményezések, de a városrész végül Miskolc része maradt.
A fürdők reneszánsza
Ezt pedig a város fejlesztésekkel igyekezett meghálálni. Előbb 2009-ben átadták a Kemény Dénes Sportuszodát, majd 2015-ben megnyílt az új tapolcai strandfürdő is, az egykori gyerekstrand helyén megépített Ellipsum Élményfürdő 2021-es átadása pedig egy új fejezetet jelentett Miskolctapolca fürdőtörténetében. Ám hiába a különböző fürdők felújítása, ha azok közvetlen környezetének hosszú évtizedeken át történő amortizációja is megoldásra várt.
Tűz a vizek földjén
Épphogy megújult a Barlangfürdő szomszédságában megtalálható „őspark”, és annak sétányai, 2024 szeptemberében súlyos tűz pusztított a Barlangfürdőben. Az ikonikus épület jelentős része megrongálódott, így a létesítmény pedig mintegy két évre bezárt. A tűz különösen fájdalmas volt azért, mert éppen az a fürdő vált használhatatlanná, amely több mint nyolc évtizede Miskolc egyik leglátogatottabb turisztikai attrakciója. A Barlangfürdő végül épp a közelmúltban, augusztus 20-án nyitotta újra kapuit.
Mégis van valami különös abban, ahogyan Miskolctapolca története újra és újra ismétli önmagát. Volt idő, amikor a monostor pusztult el, és a természet vette vissza a területet. Máskor szállodák és szórakozóhelyek tűntek el, vagy épp egy strand kényszerült bezárni, így sokszor fel kellett tenni a kérdést, hogy mi lesz Miskolctapolcával?
A válasz pedig valahogy mindig ugyanoda vezetett vissza: a vízhez. Hiszen ez volt az, ami évezredekkel ezelőtt ide vonzotta az embert, ami a Miskócok központjának alapját adta, később fürdőhelyet teremtett, majd a 20. században egy egész üdülővilágot építettek köré.
Az egykoron „Világfürdőnek” titulált városrész története a természet és az ember kapcsolatának örök körforgása, egyben markáns bizonyítéka kölcsönös függőségének. Bár az elmúlt évszázadokban inkább az emberi kéz formálta a sorsát, Miskolctapolca azon különleges helyek egyike, ahol bármi történik, mindig is a víz lesz az úr.
Nagy Attila
