A hagyományos regionális találkozó középpontjába ezúttal is a helytörténeti kutatás és a levéltárak, valamint a tudományos intézmények együttműködése került. Kis József, az MNL Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Levéltárának igazgatója kiemelte: a három vármegye levéltárának együttműködése immár hagyomány, hiszen a regionális nap évről évre más helyszínen valósul meg – míg 2024-ben Salgótarján adott otthont a programnak, idén Miskolc látta vendégül a szakmai közösséget.
A konferencián Horváth Zita, a Miskolci Egyetem rektora felidézte a miskolci levéltári központ létrejöttének előzményeit: az országban elsőként itt valósult meg az egyetem közvetlen közelében működő levéltár-modell, amelyet 2017-ben indítottak pilot projektként. Az új épületet 2024 tavaszán adták át, és azóta az intézmény az egyetemmel szoros szakmai kapcsolatban működik.
Az egyetem vezetője szerint a két épület közti „fizikai és szellemi átjárás” nemcsak infrastrukturális, hanem módszertani együttműködést is jelent: közös adatfeldolgozó és módszertani központ jött létre, amely az MNL legnagyobb adatvagyonának feldolgozásán dolgozik.
Az eseményen szó esett a levéltárak megváltozott szerepéről is: az elmúlt 15–20 évben a regionális konferenciák fontos fórummá váltak, ahol a szakemberek megoszthatják tapasztalataikat a 21. századi kihívásokról – a digitalizációtól az interdiszciplináris kutatásokig. A levéltárak, múzeumok és egyetemek munkáját ma már új igények és újfajta adatkezelési feladatok alakítják.
Gyulai Éva hangsúlyozta: a levéltár a kutatók otthona – egy olyan intézményt képvisel, amely kétszáz éves hagyományokra épít. A MAB Történettudományi és Néprajzi Szakbizottságának elnöke hozzátette: a reformkorban már több borsodi tudós volt a Magyar Tudományos Akadémia tagja, így ez a szellemi örökség ma is tovább él a levéltári és tudományos együttműködésekben.
Az előadók között szerepelt Bodnár Tamás, a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Levéltár főlevéltárosa is, aki betekintést adott a gönci csizmadia céh és ipartársulat történetébe. Mint elmondta, a céh egyetlen doboznyi iratanyaga mellett számos tárgyi emlék is fennmaradt, amelyek együttesen értékes forrást jelentenek az egykori mezőváros múltjának kutatásához.
