Egy XIX. századi angol színészóriás, Edmund Kean történetét vitte színre Harsányi Attila Tapasztó Ernő rendezésében.
– Ő volt az első igazán híres Shakespeare-színész, aki egy nagyon szenvedélyes ember volt, egy őrült, egy bolond zseni a maga nemében – mondta a monodráma egyetlen szereplője. – Az ő élettörténetét meséljük el, de igazából nem ez a lényeg, hanem inkább a színész élete. Az, hogy milyen szenvedéseken és milyen poklon megy keresztül annak érdekében, hogy hiteles legyen a színpadon. Hogy képes akár feláldozni önmagát, szinte elégetni magát ezért. Egy olyan őrült zseni története ez, aki tulajdonképpen mindent feláldozott azért, hogy a színpadra kerülhessen – magyarázta Harsányi Attila, aki elárulta azt is, ebből a történetből van egy nagy színpadi verzió is, sok szereplővel, de készült belőle egy monodráma, amit ők vettek alapul. – Ezt az alapanyagot aztán alaposan átírtuk, szinte az elejétől a végéig, csak a fő vonalat tartottuk meg. Beleírtunk személyes tapasztalatokat is, így természetesen van benne sok olyan elem, ami hozzám is köthető. Nem mondom, hogy az ő életvitele teljesen fedi az enyémet, de van bennünk közös, például a fanatizmus. Az, hogy mennyire alaposan próbál meg az ember minden figurát megformálni, akár az őrület határáig is elmenni, belepusztulni egy-egy szerepbe. Ez biztosan közös pont – emelte ki.
Célja van a részleteknek
Szerinte mindenki, aki komolyan veszi a saját szakmáját, valahol hasonló utat jár be.
– Rengeteg ilyen színész van, aki képes az életét is feláldozni azért, hogy a színpadon valami pontosan úgy történjen, ahogy ő elképzeli. Ebben van egyfajta megszállottság, ami bennem is megvan. A különbség talán annyi, hogy én még élek, ő pedig már 42 évesen meghalt. Engem mindig is vonzottak a szélsőséges figurák. Az ilyen emberek jobban érdekelnek, mint az átlagosak. Imádom megélni azokat a helyzeteket, amiken keresztülmennek, ez számomra szenvedély – nyilatkozta Harsányi Attila.
Az előadásban van egy performansz szerű rész is, amiről a színművész nem akart beszélni.
– Ez egy nagyon expresszív és látványos része az előadásnak. A figura pályája szépen indul, híres lesz, aztán fokozatosan elveszíti a kontrollt, és teljesen szétesik. Ezt próbáltuk meg valahogy színpadra vinni – árulta el a funkciójáról.
Nem ez az első monodrámája a színművésznek.
– Van három ilyen előadásom: a Rudolf Hess 10 parancsolata, a Sex, Drugs, Gods and Rock’n’Roll és a Kean. Az első 2008-ban készült, aztán évekkel később a második, majd most ez a harmadik. Egy ponton kitaláltuk azt az őrültséget is, hogy mindhárom előadást egy nap alatt játsszuk le. Ezt meg is csináltuk több helyen, például Aradon, Szegeden, Tatabányán, és még több helyre is visszük – mondta.
Számtalan díjjal tüntették ki
Mint arról a színművész beszámolt, a három darab egy napon történő eljátszása elég komoly fizikai és szellemi megterhelést jelent számára.
– Mindegyik darab egyórás, és egyik sem könnyed műfaj, de egyelőre úgy tűnik, működik. A daraboknak elég komoly visszhangja volt. A Hess-szel például 8–10 díjat nyertünk Romániában különböző városokban, a Sex, Drugsszal is többet, és most a Kean is szépen beindult. Aradon az Underground Fesztiválon fődíjat nyert, Nagybányán kaptunk egy kiválósági díjat és egy zsűri különdíjat, a Most Feszten pedig a legjobb monodráma díját. Összességében 30–40 díj körül lehet ezekből az előadásokból, de nemcsak monodrámákat csinálunk, hanem több szereplős darabokat is – mondta Harsányi Attila, aki beszélt arról is, hogy az említett fesztiválok meghívásos alapon működnek. – A fesztivál állja az utazást, a szállást, minden költséget. A közönség megnézi az előadásokat, és van egy szakmai zsűri is, általában színészekből, rendezőkből, dramaturgokból. Ők döntenek a díjakról különböző kategóriákban. Pénzdíj ritkán van, inkább szakmai elismerésről beszélhetünk. Az elején nehezebb volt bekerülni ezekre a fesztiválokra, mert nem ismertek minket, de ma már, ha készül egy új előadás, szinte azonnal hívnak. A Kean esetében például már akkor meghívtak több helyre, amikor még nem is volt teljesen kész, ami azért kicsit ijesztő volt. De végül úgy tűnik, hogy nem lett gyengébb, mint a másik kettő, ezt a nézői reakciók és a kritikák is visszaigazolták – mondta.
Fontos az út is
A színművész szerint a néző betekintést kap egy mániákus ember működésébe.
– Nem lehet pontosan tudni, mi hajt egy ilyen őrült zsenit, de az biztos, hogy nem kíméli önmagát. Ez olyan, mint amikor valaki megmászik egy hegyet extrém körülmények között. Kívülről sokszor érthetetlen, mégis van benne valami kényszer. Ugyanez igaz a színészre is: mennyit kell dolgozni azon, hogy egy mondat, egy monológ hitelesen szólaljon meg. A néző általában csak a kész előadást látja, itt viszont látni fogja az odáig vezető utat is: a gyötrődést és a belső küzdelmet – nyilatkozta.
Az előadás után Harsányi Attilától kérdezni is lehet majd.