A miskolci cukrászat kezdete
Miskolc első cukrászai még Svájcból származtak. Azok a miskolciak, akik ezt a szakmát szerették volna elsajátítani, elsősorban Franciaországban képezték magukat. Csak egy kis érdekesség: az első női cukrász, aki nem özvegyként, hanem saját jogon kért iparengedélyt Miskolcon, Davidson Josefa volt, a XIX. század végén.
Miskolc legrégebbi cukrászdájának története akkor kezdődött, amikor 1828-ban gróf Reviczky Ádámot nevezték ki Borsod vármegye főispánjának. Az új főispán ugyan Bécsben élt, de voltak kapcsolatai Firenzében is, és már a beiktatási ceremóniára hozta magával Jost Jánost, aki neves cukrász volt a hazájában. Őt tekintjük a miskolci cukrászat megalapítójának, aki 1828-ban nyitotta meg „czukorsüteményes bolt”-ját a főutcán.
Kazinczy, a szabadkőműves
A miskolci szellemi kultúra nagyságát bizonyítja, hogy az első szabadkőműves páholy a XVIII. század végén alakult városunkban. „Világot teremtének Miskolcon, mely az egész tájra, mely egész honra kilövelé jóltevő sugárait” – írta Kazinczy Ferenc, aki maga is tagja volt a miskolci „Erényes világpolgárok” páholynak.
A miskolci páholy alapítója gróf Török Lajos volt. A szerény anyagi körülmények között élő, mélyen vallásos gróf a régi tudományokat tanulmányozta, és felébredt benne a kíváncsiság a szabadkőművesség iránt. Később maga köré gyűjtötte azokat a barátait, ismerőseit, akiket érdemesnek tartott a szabadkőművesség alapelveire. Ezután kért engedélyt Bécsből egy saját, miskolci páholy létrehozására.
A tagok új neveket kaptak: Török Lajos – Rutil Vendogra; Vay Miklós – Vociny Vasul; Kail János – Enias Kalion; Orczy József – Zophorces Borcas; Vay József – Hoyas Vivus de Japea. A páholy jeles tagjai közé később belépő Kazinczy Ferenc az Orpheus nevet vette fel.
Több forrás fennmaradt arról, hogy az egykori miskolci páholy az ,,Erényes kozmopoliták az égő bokorhoz kelet felé” nevet viselte. Ennek az lehet a magyarázata, hogy Török Lajos nem 1780-ban lépett be a szabadkőművesek közé, és nem a miskolci volt az első közösség, melyet létrehozott. Az ,,Erényes kozmopoliták az égő bokorhoz kelet felé” elnevezésűt Kassán alapította 1779-ben, de anyagi gondjai miatt vissza kellett vonulnia a Borsod vármegyében található birtokaira. Ekkor a kassai csoport megszűnt. Amikor Miskolcon megszületett az új páholy, egy ideig a felvidéki város egykori pecsétjét használta, azon pedig a már említett felirat állt.
A szabadkőműves közösség folyamatosan bővült, mert egyre többen kérték felvételüket a „világpolgárokhoz”. Egy alkalommal azonban váratlan esemény keltett izgalmat a páholyon belül. Vay Józsefné – aki nem tudta, hogy férje a szabadkőművesek közé tartozik – az ura egyik levelét felbontva értesült erről. Ekkor olyan éktelen haragra gerjedt, hogy feltörte Vay iróasztalát, és megtalálta benne a szabadkőművesek törvényeit és a rend esküjét.
Az iratok egy részét ott helyben összetépte és a férjét is elhagyta. Az papírok nagy része azonban megmaradt, és mivel Vayné nem tudott németül vagy latinul, a csoport szerencséjére egy olyan emberhez vitte a papírokat, aki később visszajuttatta azokat a páholy tagjaihoz.
1784. január 16-án lépett be Kazinczy Ferenc költő, nyelvújító a páholy tagjainak sorába, ahol később titkári megbízást is kapott. Érdemes megemlíteni, hogy a fiatal Kazinczynak Kassán Török Lajos a felettese volt, később pedig lányát, Török Sophie-t vette feleségül.
1785-ben II. József olyan rendeletet bocsátott ki, amely szerint szabadkőműves páholy csak olyan városban engedélyezett, ahol főbb kormányhivatal is működik. Ezért – mivel Miskolcon nem volt ilyen – a csoport megszűnt. Azonban a páholy tagjai még évekig találkoztak, abban bízva, hogy a császár megenyhül majd.
1788-ban döntöttek úgy, hogy a páholy felszerelését több részre osztják, és az egykori tagoknál tárolják. Valószínű, hogy titokban még évekig folytatták a tevékenységüket, erről azonban semmilyen írásos bizonyíték nem maradt fenn.
Reiman Zoltán
