A megemlékezés egy emléktúrával kezdődött, amelynek során a résztvevők bejárták azokat a helyszíneket, ahol 1944-ben a zsidó munkaszolgálatosokat kivégezték.
Ledninczky Zsolt, a Hit Gyülekezete miskolci vezető presbitere hangsúlyozta: az emlékezés gondolata Kis József vármegyei levéltárigazgató kutatásai nyomán született, aki elsőként dolgozta fel tudományosan a Létrástetőn történt kivégzések történetét.
– Nagy szívfájdalom, hogy Miskolcon, ahol egykor a lakosság húsz százaléka zsidó volt, máig nincs méltó emlékmű annak a tizennégyezer embernek, akiket innen hurcoltak el és sosem tértek vissza – mondta.
Hozzátette:
a múlttal szeretnénk szembenézni, mert erre a városnak is szüksége van. Miskolc 1944-ben a szívén kapott egy óriási sebet, és amíg ez a seb be nem gyógyul, addig bármit is próbál tenni, olyan, mint egy szívbeteg sportoló, aki tíz méter után összeesik.
Rózsa Péter, a Miskolci Örmény Nemzetiségi Önkormányzat elnöke felidézte, hogy a szervezetek közös kezdeményezése tavaly indult, és az örmény közösség együttérzéssel csatlakozott hozzá.
– Az örménység is átesett egy népirtáson, ezért minden lehetőséget meg akarunk ragadni, hogy a genocídiumról megemlékezzünk – fogalmazott, hozzátéve: a létástetői emléktúra alkalmat ad arra, hogy a huszadik század nagy népirtásaira közösen emlékezzünk: az örmény, az ukrán, a zsidó és a roma áldozatokra egyaránt.
Beszédében arra is felhívta a figyelmet, hogy a Holokauszt során elkövetett bűnök sok tekintetben az örmény népirtás mintáját követték, és idézte Adolf Hitler cinikus kérdését:
Ki emlékszik ma már az örményekre?
– ezzel is jelezve, milyen fontos, hogy a feledés miatt ne ismétlődhessenek meg a múlt borzalmai.
A megemlékezésen Matiscsák Éva alpolgármester és Miskolc polgármestere is részt vett. Tóth-Szántai József úgy fogalmazott, hogy Létrás-tetőn 135 zsidó honfitársunkat – férfiakat, nőket és gyerekeket – mészárolták le a német SS katonái 1944-ben. Ma főhajtással és koszorúval emlékeztünk rájuk.
Emlékük ma is köztünk él — nemcsak a kőbe vésett csillagban, hanem városunk, Miskolc lelkiismeretében is. Nem elég csak emlékezni: méltóképpen akkor tisztelhetjük a holokauszt áldozatait, ha nem hagyjuk, hogy újra megtörténjen
Az esemény zárásaként a résztvevők mécseseket gyújtottak és néma főhajtással emlékeztek a Bükkben meggyilkolt 135 munkaszolgálatosra. A szervezők célja, hogy a létrástetői megemlékezés hagyománnyá váljon, és – ahogy Ledninczky Zsolt elmondta: minden évben szeretnének ide visszatérni, hogy „ne csak emlékezzünk, hanem tanuljunk is abból, ami itt történt”.
